Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Dr. Majer Antal szobra a botanikus kertben

Látta már? – soproni épületek, szobrok, műemlékek

Dr. Majer Antal szobra a botanikus kertben

| Pluzsik Tamás | Városi hírek

Dr. Majer Antal 1920. január 3-án Kálózon született. Édesapja uradalmi kőműves volt. 1937-től, apja halálától maga tartotta el magát.

Hat elemi iskola után a veszprémi piarista gimnáziumban tanult, ahol biológiatanára hamar felkeltette a Bakony erdősége és általában a természettudományok iránti érdeklődését. 1940-ben jelesre érettségizett, és erdőmérnöki oklevelét 1944-ben ugyancsak jeles minősítéssel szerezte meg, egyetlen utóvizsga nélkül. Az Ifjúsági Kör életében, vezetésében végig tevékeny részt vállalt, elnöknek is jelölték.

Egykori alma materébe oktatónak, az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőműveléstani Tanszékére 1961-ben nevezték ki, ahonnan egyetemi tanárként 1985-ben ment nyugdíjba. A Soproni Városszépítő Egyesület elnökeként 1983-ban Pro Urbe Sopron díjat kapott.

Szuggesztív előadó volt. Egyike volt azoknak a professzoroknak – ezt e sorok írója mint egykori tanítványa is igazolhatja –, akik az erdőmérnökjelölteket szakmaszeretetre, a haza, a szülőföld, az alma mater szeretetére nevelték. Szerette volna átadni mindazt a sok jót, amivel rendelkezett emberségből, tudásból, erkölcsből. Rendületlenül hitt az alkotómunkában és az erkölcsi tisztaságban. „A fák mulandók, de az erdő örök!” – vallotta a sokunk által szeretett és nagyra becsült professzor.

1995 utolsó előtti napján hunyt el Szombathelyen, ahol néhány nappal később a Jáki úti temetőben tanszéki utódja, dr. Koloszár József (1949–2020), az erdőmérnöki kar dékánja e gondolatokkal búcsúztatta egykori professzorát: „Nehéz beletörődni eltávozásába, de eszembe jutnak bölcs szavai, amelyeket egy idős, pusztuló erdőben mondott nekünk: az elmúlás az élet velejárója, de nem szabad azt csak gyászolni. Az elmúlás mindig magában hordozza a megújulást is. Nézzétek az erdő talaján a csemeték tízezreit, az élet új hordozóit! Mély gyászunkban ez a gondolat nyújtson némi vigaszt! A professzor úr nekünk adományozta tudását, emberségét, mely által valóban megújhodhatunk. Nagyon hosszú időre ellátott minket és utódainkat útravalóval.”.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!

Kapcsolódó cikkek