– Miniszter úr, a kormány március 31-ig vállalta, hogy végrehajtja az igazságügyi reformot, hogy hozzájuthassunk az uniós helyreállítási és kohéziós alapokhoz. Hol tartunk ebben a folyamatban? Az orosz–ukrán háború, illetve az unióban kialakult háborús pszichózis módosíthatja a tárgyalások menetét, illetve végeredményét?

– Azt a legfőbb célt, amit tavaly júniusban tűztünk ki magunk elé, hogy 2022 végéig aláírjuk azokat a megállapodásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy Magyarország számára hozzáférhetőek legyenek az uniós források, ezt elértük. Decemberben megszületett mindkét nagy megállapodás, és az operatív programjainkat is kiváló minősítéssel elfogadta az Európai Bizottság. Időközben azonban újabb aggályok merültek fel Brüsszel részéről, amit szintén orvosolni fogunk. Abban bízom, hogy az Országgyűlés előtt lévő, igazságszolgáltatással kapcsolatos csomagot mihamarabb megszavazzuk a Parlamentben, ezt az Európai Bizottság értékeli majd, és megnyílnak az uniós források. Két dolgot nem tudok garantálni: az egyik, hogy Brüsszel nem támaszt újabb feltételeket, és azt, hogy az orosz–ukrán háború teljesen kihagyható ebből a folyamatból.

– Mi a helyzet az Erasmus és a Horizont programokkal, amelyek elé ugyancsak akadályokat gördítettek, felhasználva az egyetemi kuratóriumokat?

– Ezen a területen egy kicsit több időnk van, hiszen 2024-ig garantáltak az együttműködési és a csereprogramok, de úgy ítélem meg, hogy a nyáron ennek a folyamatnak a végére is pontot tehetünk. Annál is inkább, mert a kormány mindenről hajlandó tárgyalni, és kész a kompromisszumokra, de azt itt sem tudom kizárni, hogy az Európai Bizottság újabb javaslatokkal áll majd elő.

– Ön optimista? Megszerezzük a nekünk járó forrásokat?

– Realistán vagyok optimista. Egyrészt azért, mert az uniós források járnak nekünk, tehát az Európai Bizottság ezeket nem vonhatja el tőlünk, másrészt pedig tavaly június óta minden vállalható kérdésben megállapodtunk.

– Ön nem csupán az uniós forrásokért felelős miniszter, hanem a területfejlesztés is a feladatkörébe tartozik. Sopron és környéke az Észak-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna része. Városunk milyen szerepet kaphat ebben a fejlesztési folyamatban?

– Olyan gazdasági segítségre van szüksége ennek a régiónak, amellyel a térség megállja a helyét Béccsel szemben. Nem szabad hagyni, hogy Sopron az osztrák főváros elővárosává váljon, fontos, hogy kapjon meg mindent a kormánytól ahhoz, hogy azok az emberek, azok a cégek, akik itt szeretnének boldogulni, azok is versenyképes helyzetben legyenek. Emiatt építettük meg például az M85-ös utat vagy a hamarosan átadandó inkubátorházat és ipari parkot. Fontos feladat tehát, hogy a városon átzúduló, illetve a városból kizúduló munkaerőt fokozatosan itthon tartsuk, amihez versenyképes körülmények és bérek kellenek.