Még csak egy-egy jelölt jelöltről tudunk, akiket bejelentett pártjuk. Még nem tudjuk, hogy kik lesznek a valódi jelöltek, azok, akik felkerülnek majd a szavazólapokra. Szóval még nincs kampány, de mégis van. Kérdés, hogy az április 12. előtti 50 napban mennyire lehet majd felpörgetni az eseményeket, és hogy a választók mennyire lesznek nyitottak az újabb és újabb információk befogadására. A politikusok és az elemzők szoros eredményre számítanak, de akadnak olyanok, akik Fidesz-győzelmet vetítenek előre, mások pedig a Tisza győzelmét sugallják. Sajnos, a különböző közvélemény-kutatások sem sokat segítenek, mert eltérő módszertannal dolgoznak, feltételezésekre építenek, például hogy mennyi lesz a választáson résztvevők száma, és még sorolhatnám a buktatókat. (Őket majd a választók minősítik, amikor kiderül, hogy melyik állt legközelebb a valósághoz.)

Egy biztos, lesznek választások április 12-én. Az ellenzék minden (tisztességes és tisztességtelen) eszközt felhasznál, hogy növelje szavazótáborát. Alapjában véve persze a legegyszerűbb és talán a legnagyobb múltú taktikát (?) alkalmazza. Egyszerűen becsapja a választókat. Cukrot ígér nekik, hogy aztán majd korbácsot adjon. Hazudik, mint annak idején Gyurcsányék, éjjel-nappal. A választásokhoz közeledve bizonyára készülnek majd összesítések, hogy Magyar Péter mikor, mit mondott, és hogy mikor tette vagy mondta éppen az ellenkezőjét. Az elmúlt időszakban nagy port kavart a Tisza kiszivárgott, úgynevezett konvergenciaprogramja, amely gyakorlatilag az összes jóléti intézkedést eltörölné, adókkal sújtaná a családokat és a vállalkozásokat. Ezt persze vehemensen tagadta, pereket helyezve kilátásba… Erre jött egy belső tiszás ember, aki megelégelte Magyarék hazugságait, s a pártot alkotó maroknyi ember lekezelő stílusát, és elmondta: a Tiszának két programja van. Az előbb említetten túl készül egy választási program (már nyilvánosságra is került), amely cukorsziruppal leöntött, és arra szolgál, hogy átverjék a választókat. Cukor és korbács… Kettős beszéd, de ez már ismert, igaz, megszokni és elfogadni nem lehet. A választók elemi joga, hogy megismerjék a pártoknak azt a programját, amelyet esetleges győzelmük esetén megvalósítanak.

Arról már írtam ezeken a hasábokon, hogy érdemben a megbízhatóságot, a stabilitást, a létbiztonságot, a jóléti intézkedéseket, gyermekeink jövőjét kockáztatjuk, ha engedünk az édesség varázsának, ha nem látjuk előre, hogy milyen kockázatot vállalunk abban az esetben, ha egy háború- és migránspárti, család- és vállalkozásellenes párt kerülne hatalomra.

Én ebben persze nem hiszek, abban viszont igen, hogy egyre többen ismerik fel, hogy hová kell tenni majd az X-et.

Tekintse meg kvízünket!