Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  

Jegyzet

Csodaszer?

| Horváth Ferenc | Városi hírek

Ahogy közeledünk a választások időpontjához, egyre több olyan esemény történik, amely nekem derűs perceket okozott, okoz. Ezúttal két olyan „sztorit” idézek fel, amely – szerintem másokat is – megmosolyogtatott.

Az első az ellenzék népszavazási kezdeményezéséhez kapcsolódik. Mint ismert, a jóváhagyott két népszavazási kérdést 235 ezren támogatták aláírásukkal. Most tekintsünk el attól, hogy ez sok vagy kevés, siker vagy kudarc az ellenzék számára! Gyanítom, hogy az utóbbi áll közelebb a valósághoz, különben miért próbálták meg úgy „eladni” a 235 ezret, mintha az 470 ezer lenne. Először nem is értettem, miképp duplázódik meg az aláírások száma, de aztán kitisztult a kép. Az íveket összesen 235 ezren írták alá, de mivel két kérdés szerepelt azon, így hát megszorozták kettővel. Ügyes trükk, de csak azok veszik be, akik feltétel nélkül minden hazugságot elhisznek az ellenzéki politikusoknak. Szerencsétlenségükre ilyenek kevesen vannak, mert ha nem így lenne, akkor valóban 470 ezren írták volna alá az íveket. (Igaz, akkor már 940 ezerről szólna a mese…)

A másik történet hétköznapinak indult, minden különleges esemény nélkül, de aztán…

Az LMP társelnöke saját maga számolt be a közösségi oldalán arról, hogy egy taxizás végül milyen csalódást és bizonyára sokkot okozott számára. No, nem a viteldíj miatt, hanem mert a taxis „öregúr” ráöntötte összes keserűségét az ellenzékről, dicsérve a kormányt, szóba hozva több olyan ügyet, amelyet az ellenzék támad, az emberek többsége viszont, egyetértve a kormánnyal, támogat. Elhiszem, hogy megdöbbent a politikus hölgy, mert nyilván a kocsiban ülve döbbentették rá a valóságra. Eddig bizonyára buborékban élt, és elhitte, amit mondanak neki. Bár hogy nincs minden rendben, az azért kiderülhetett volna számára abból a tényből is, hogy pártja elenyésző támogatottságot élvez, hiába próbál az ellenzék (átlátszó) köpönyegébe bújni. A továbbiakat érdemes szó szerint idézni: „Kiszálltam a taxiból, és azon gondolkodtam, hogy miért nem szálltam vitába. A választ persze tudom, mert semmi értelme nem lett volna, az öreg úr agyát évek óta mossa a fideszes média, és abból ennyi idő alatt nem tudtam volna kimozdítani.”.

Csodálkoztam volna, ha más tanulságot szűr le a saját maguk által kreált álomvilágban élő politikus. Megdöbbentő, hogy eszébe sem jutott például, hogy az emberek többsége értékeli a kormány erőfeszítéseit és elismeri az eredményeket, hogy számos fontos kérésben konszenzust teremtett, hogy gyakorlatilag minden társadalmi csoport helyzete pozitívan változott. Még akkor is, ha ennek éppen az ellenkezőjét harsogják, de hát a tények, azok tények maradnak, bárhogyan is facsarják ki őket.

Értem én, hogy elkeseríti az ellenzéket, hogy a nagy összeborulás ellenére sem jut előbbre. Azt hitték, hogy ez a csodaszer. Nem, nem az. Egyrészt, mert a politikában nincsenek csodák, másrészt pedig az embereket nem lehet becsapni még számítgatási trükkökkel és hamis vádakkal sem.

Kapcsolódó cikkek