Előzzük meg a halálos kórt!
2024. 04. 10. | Huszár JuditA statisztikai adatok szerint minden negyedik ember haláláért daganatos megbetegedés felel. Ha viszont időben felismerik a kórt, akkor jelentősen nő a...
– Gratulálok a rangos elismeréshez! Az elmúlt évtizedekben nem csupán a faiparban alkotott maradandót, hanem a közéleti szerepvállalása is nagyon sokrétű.
– Ez a díj nemcsak nekem, hanem nagyon sok embernek szól, hiszen egyetlen szervezetben, így egyebek mellett a kamarában, a Magyar Bútor és Faipari Szövetségben, a Faipari Tudományos Egyesületben, a Pannon Fa- és Bútoripari Klaszterben sem egyedül, hanem csapatban dolgoztam és dolgozom remek szakemberekkel együtt.
– Annak idején egyenes út vezetett a faipari szakmához?
– 1964-ben szereztem okleveles faiparimérnök-diplomát a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen, utólag kiderült: remek választás volt, hogy Sopronban maradtam, ám eredetileg nem a faipar vonzott ennyire, hanem a kosárlabda játszotta a főszerepet a továbbtanulásomban. Örök emlék marad számomra, hogy 1969-ben játszhattam a SMAFC abban az évben kupagyőztes csapatában, ahol később edzőként is dolgoztam.
– A rendszerváltás után 15 esztendőn keresztül igazgatta az egyik leghíresebb soproni bútoripari céget, a Falco Sopront. Legendássá vált a munkabírása.
– Diplomázásom utáni első munkahelyem volt a Falco, és innen vonultam nyugdíjba negyven esztendő után. A vállalat a szakmában mindig úttörő szerepet vállalt. Több egyedülálló technológiát is bevezettünk: mi voltunk az első forgácslapgyártó-üzem, később jött az irodabútor-gyártás időszaka a laminált lapok megjelenésével, illetve az épületszerkezet kialakítása egy speciális cementkötésű forgácslap felhasználásával.
– 2008-ban az InnoLignum faipari vásár kezdeményezője és egyik alapító tagja volt. Miért tartotta fontosnak a kiállítás megszervezését?
– Szakemberként azt láttam: nagyon fontos, hogy minél nagyobb teret kapjanak a kisebb bútor- és faipari vállalkozások. A nagyobb cégek közismertek, ám azoknak, akik csodálatos kézműves remekeket adnak ki kezeik közül, nehézséget jelent, hogy eljussanak a nagyközönséghez. Ehhez nyújt remek terepet egy kiállítás.
– Az elmúlt évtizedekben a nap 24 órája sem lehetett elég, hogy a munka és a sokrétű közéleti szerepvállalás terén is megállja a helyét. Mindezt hogyan fogadta a családja?
– Szerencsés ember vagyok, mert csodálatos a feleségem, akivel most ünnepeltük az 53. házassági évfordulónkat. Neki köszönhetem, hogy mindig szerető családi légkör vett körül, a nyugalom szigete fogadott, amikor késő este hazaértem a munkából. Meleg szívvel nevelte két gyermekünket, most pedig remek nagymama és dédnagymama, és most már én is aktívan ki tudom venni részem az unokázásból.
