Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  

Az ünnep lényege változatlan

| Bertha Ágnes | Városi hírek

Egy csendes advent végén, néhány lépésnyire karácsony szentestéjétől Sopron református, katolikus és evangélikus lelkészei egy csokor ünnepi útravalót nyújtanak át olvasóinknak.

Vladár Gábor református lelkész 

Sütő András írófejedelem (akinek első köztéri szobra templomunk előtt áll) Advent a Hargitán című színjátékában az öreg Bódi Vencel így imádkozik: „Ha csodát tennél is, Uram, tudnod kell, hogy erőnket vesztettük a várakozásban. Elszoktattál minket a jótéteményeidtől. Ürömmel és bánattal tápláltál mindeddig, Uram. Felkészületlenek vagyunk a jóra. Tedd újra képessé a szívünket az örömnek elviselésére!”.

E furcsára sikeredett évnek a végén, amelynek kezdetén nem gondoltuk volna, mi minden történhetik meg velünk, sokan mormoljuk Bódi Vencellel együtt e szavakat. Istenünk válasza pedig erre az imádságra: a karácsony eseménye. Karácsonykor újra képessé akar tenni minket Isten az öröm elviselésére. Mert a karácsony embervoltunk revalutációja, újraértékelése. Isten jó kétezer évvel ezelőtt rátekintett a bűn által megrontott, sokféle tehertétellel küszködő embergyermekére, és mosolyogva megállapította, hogy teremtménye, az ember minden befektetést megér. Ezért küldte el hozzánk a legdrágábbat, egyszülött Fiát, az Úr Jézus Krisztust. Jászolbölcsőben szendergő kisbabaként, segítségre szoruló kisgyermekként bízta Máriára és Józsefre. Számunkra ez lehet az üzenet ma, 2020-ban is: ami fontos az életben, azt Istenünk ránk bízza. Az ember pedig felelős azért, amit vagy akit Isten rábízott. Bárki vagyok, vagy bármivé lettem, azt mindig másoknak köszönhetem, végső soron pedig annak az Istennek, aki képessé teheti szívünket az „örömnek elviselésére”.

Németh István plébános

Karácsonyra, a Megváltó születésnapjára készülünk. Figyelve a híradásokat, találgatunk, vajon milyen lesz az ünnep, hogy fogunk rá felkészülni, hiszen az idei adventben sok mindent el kell engednünk. Első pillantásra jogosnak tűnik az aggodalmunk, hiszen a mai ember szereti mindenből a maximumot kihozni.

Már kifelé jöttem a vírusfertőzés miatti karanténból, amikor e sajátos advent vezérfonalán gondolkodtam. A csend megélését választottam. Este nyolcra amúgy is lecsendesedik a város, talán több idő jut Istenre, egymásra és önmagunkra. A hajnali szentmiséken idén egy rövid gondolatot egy hosszabb csend követ. Kíváncsi voltam, milyen lesz a „fogadtatása”. Legnagyobb meglepetésemre ezek a másodpercek mély elcsendesedésben telnek. Úgy tűnik, van igény az emberekben arra, hogy megnyíljanak a kommunikáció sajátos csatornái. Isten a csendben szól, ugyanakkor egyszerűségre tanít. Eddig csak beszéltünk róla, romantikával néztük a betlehemi barlangistálló idilljét. Manapság sok minden rakódott az ünnep igazi tartalmára, mellyel együtt járt megfelelési kényszer, aggódás, sietség. Most is készülünk: vásárolunk, sütünk-főzünk, de talán felszabadul a lelkünk arra, hogy ne csak meghatódjunk karácsony titkán, hanem Istenhez és egymáshoz közeledve, a kötelezőnek tűnő köröket meg nem futva átéljük azt, hogy a legnagyobb ajándék maga az Isten.

Aggodalomra nincs ok, Őt semmi és senki nem veheti el tőlünk. Minden kedves Olvasónak azt kívánom, hogy Isten szeretete, békéje töltse el a szívét!

Tóth Károly evangélikus lelkész

Az ünnep, így az advent fontos része a találkozás – az ünnep előkészítésének és megélésének is szükséges alkotóeleme. Ezért is nagyon nehéz ez az idei év, mivel kevesebbet tudunk találkozni: korlátozott emberi kapcsolatokkal nehezebb megélni a készülődést is, és emberileg sem tudunk úgy feltöltődni.

Másfelől az idei nehéz esztendő sem változtat az ünnep igazi lényegén: a megváltáson és a megtestesülésen – ezek minden karácsonykor ugyanúgy megérkeznek közénk. Az evangélikus egyház idei karácsonyi vezérgondolata: „Az Ige testté lett és közöttünk lakott”. Vagyis az Isten kétezer éve eljött közénk, vállalta a sorsunkat: nemcsak köztünk él, de emberré lett annak minden kínjával-keservével. Azért különösen aktuális ez a gondolat az idei ünnepen, mert a mostani nehezebb sorsunkban is osztozik az Isten, velünk van és erősít bennünket. Törődik azzal a sokféle nehézséggel, félelemmel, szenvedéssel, ami ér bennünket, sőt, magára veszi mindezt. Karácsony Isten jelenlétét, velünk való közösségvállalását hirdeti, ezért hiszem, hogy annak sem kell magányosnak lennie, aki egyedül tölti az idei ünnepet.

November közepétől sajnos sokkal kevesebb gyülekezeti együttlétünk van, az istentiszteleten kívül közösségi alkalmakon nem találkozhatunk testvéreinkkel. Ha a rendelkezések megengedik, készülünk a karácsonyi istentiszteletekre, hiszen szükségünk van az elcsendesedésre és a találkozásra: Istennel és egymással is, hogy a közösség ereje így is megnyilvánuljon.

Kapcsolódó cikkek