A soproni Kőhidi Péter eddig 143 alkalommal nyújtotta karját véradáson, közel négy évtizede teljesen természetes számára, hogy évente több alkalommal is vért adjon. Önzetlenségéért kiérdemelte a Sopronért Emlékérem kitüntetést és a Magyar Vöröskereszt Bronz Pelikán díját is.

– A katonaságnál adtam először vért, akkoriban két szabadnap járt érte, így elsőként ez volt a fő motivációm – mesélte a sokszoros véradó. – Aztán életem részévé vált ez a segítő tevékenység, rájöttem, mennyire jó érzés adni. 1987-ben léptem a rendőrség kötelékébe, ráadásul helyszínelőként dolgoztam, így számos balesethez kellett kiszállnom. Testközelből láttam, mennyire fontos, hogy a sérültek megkaphassák időben az akár életet is mentő vért. A legfontosabb szempont a segítségnyújtás, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy a véradást megelőzi egy egészségügyi vizsgálat, amely figyelmeztethet akár egy rejtőzködő problémára is.

A segítő jelenleg évente ötször ad vért, ennél többször nem is lehet, hiszen minimum 58 napnak kell eltelnie két váradás között. Ma már egyszerűbb az alkalmakat számon tartani, hiszen egy számítógépes rendszer regisztrálja az adatokat. Hangsúlyozta: kiváló szakemberek tevékenykednek Sopronban, mindig segítőkészek és figyelmesek.

Vajon mit tudna üzenni mindazoknak, akik félnek a véradástól? – tettük fel a kérdést a sokszoros véradónak. – Általában a tűszúrástól vagy a vér látványától félnek, akik még nem adtak vért. A szúrás alig érezhető, másrészt, akit zavar a vér látványa, annak azt tanácsolom: egyszerűen ne nézzen oda, gyorsan lefolyik a szükséges mennyiség.

Kőhidi Péter egyetlen esettől eltekintve nem tudja, hogy kinek is segített a véradással, ám mint mondta: felemelő érzés, amikor üzenet érkezik a mobiljára a Vöröskereszttől, hogy aznap használták fel a legutóbb leadott vérét.