Az épületegyüttest 1801-ben sárvár–felsővidéki gróf Széchényi Ferenc (1754–1820) államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, Somogy vármegye főispánja, királyi főkamarásmester, Széchenyi István édesapja vásárolta meg, és ezt követően nyílt meg a házban a Víg paraszthoz (Lustiger Bauer) címzett vendégfogadó. Cégére vasbádogból készült – gyaluforgácsköteg lecsüngő szőlőfürttel, legfelül pedig egy fonott kosárral. Vélhetőleg maga a cégér is a 19. század elején készült, alkotója ismeretlen.

Mint az egykori feljegyzésekből tudható, annak idején Sopronban igen megnehezítették fogadók nyitását. Minden olyan alkalom, amely a polgárok borkimérését valami módon korlátozhatta, gyanús volt, és ellenkezést váltott ki, sőt komoly összeget kellett letétbe helyeznie annak, aki új fogadót, kocsmát akart nyitni. Mindez a napóleoni háborúkig tartott, amikor is annyi beszállásolás zúdult a polgárok nyakába, hogy örültek a fogadóknak, ahol mégis csak el lehetett helyezni a katonák egy részét. Joseph Durutte (1792–1815) tábornok vezetésével 1809 júliusának végén közel 8000 főből álló hadosztály érkezett Sopronba. A hadosztály tisztjeit a város fogadóiban szállásolták el, a sok ezer közkatona részére a Szent Mihály és Balfi kapuk között barakktábort építtettek. A Víg paraszthoz címzett vendégfogadóban ekkor tábori sütödét állítottak fel.

 A Vendéglősök és Szállodatulajdonosok Országos Szövetkezetének címjegyzékéből tudható, hogy 1902-ben Sopronban éppen egy tucatnyi szálloda működött. A hat szobával rendelkező Víg paraszt vendégfogadó bérlője ekkor Weiss Andrásné, született Koller Anna volt. Ebben az időben rendszerint itt tartották üléseiket a szőlőskisgazdák, illetve a vendéglő gyakran iparos mulatságok színhelye is volt. „Vasárnap két szépen sikerült iparos mulatság volt. A soproni iparos munkások önképző egylete a Királykertben, a rokkantak egyesülete a Víg parasztban tartotta nyári mulatságát, melyek igen látogatottak voltak. Mindkét mulatságon vagy 100 pár táncolta a négyeseket.” – olvasható a Sopron című lap 1903. július 1-jén megjelent számában. Az épületet 1905-ben átalakították testi hibás gyermekek otthonává, amit az utolsó magyar király, IV. Károly anyjáról Mária Josephinumnak neveztek el. Az államosítást követően az épületben gyermekotthon működött, jelenleg pedig társasház.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!