1734-ben egy Wibner nevű magas rangú katonatiszt tulajdonába kerül, majd az ő örökösétől vásárolta meg 1756-ban Niczky Kristóf (1725–1787) tárnokmester, országbíró, a helytartótanács elnöke. A Niczky örökösöktől 1823-ban került Guary Miklósnak, Sopron vármegye táblabírájának tulajdonába, akinek az özvegyétől vásárolta meg (Liebenberg) Lunkányi János (1775–1853), Széchenyi István nevelője, később bizalmas barátja és összes birtokának jószágkormányzója, akinek sírja a nagycenki temetőben, a Széchenyi-mauzóleum közelében található: így vigyáz még most is egykori tanítványára, legjobb barátjára. Sopron egyik legszebb barokk lakóépülete egészen 1945-ig a Lunkányi család birtokában volt, majd miután a háborús bombázások során súlyosan megrongálódott az épület, annak nem a helyreállítását, hanem a bontását rendelte el az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium, mondván, hogy „a romokat nem szabad megtűrni”. Hiába volt a városi mérnöki hivatal minden ellenvetése, az államosított építőipari vállalatok dolgozóit munkával kellett ellátni, így az épület maradványait egy laktanya alapjaiba építették be, helyére pedig később egy modern lakóház került. A mintegy száz évvel ezelőtt készült fotón még nem a Mária-kút látható az Orsolya téren, hanem a Vasata József által készített Hattyús-kút, melyet 1929-ben helyeztek át mai helyére, a Hunyadi János utca és a Béke út kereszteződésébe.

Szöveg Pluzsik Tamás, archív fotó