Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Álom és valóság

| Horváth Ferenc jegyzete | Városi hírek

A sport már csak ilyen: elmondhatatlan örömöt tud okozni egy világbajnoki vagy olimpiai bajnoki cím, de ha valaki önmaga határait feszegeti, vagy egy csapat képességein felül teljesít, az sem kisebb teljesítmény a szurkolók szemében.

Gyönyörű napokon vagyunk túl. A sportkedvelők legalábbis így érezhetik, látva, hallva a soproni sportsikereket. Igen, elsősorban Babos Tímeára gondolok, aki újra sporttörténelmet írt azzal, hogy a múlt évi páros világbajnoki cím után győzni tudott az ausztrál nyílt teniszbajnokság női páros versenyén, oldalán a francia Kristina Mladenoviccsal, és az sem elhanyagolható (sőt!), hogy vegyes párosban ezüstérmet szerzett, azóta pedig Tajvanon egyéni tornát is nyert. Nem tudom, Önök hogy vannak ezzel, de én a sikerekkel nem tudok betelni, legyen az egy Oscar-díj vagy akárcsak egy kis magyar bravúr az élet bármely területén.

Nem tagadom, a sport közel áll hozzám, ezért mindig kiemelten követem a soproni és a magyar sportolók pályafutását, csapataink szereplését. Teniszütőt ugyan csak néhányszor vettem a kezembe, annak is már több évtizede, de magam is sportoltam, persze csak amatőr szinten, és családunkban is van kiemelkedő sportoló, aki olimpiát is nyert. Így hát tudom, hogy mit éreznek a versenyzők kiélezett pillanatokban, és milyen édes számukra a kiérdemelt a siker, milyen fájdalmas a kudarc.

 És azt is tudom, hogy mit érezhet egy szülő vagy nagyszülő gyermekét, unokáját látva a dobogó legfelső fokán. Tudom? – ez így nem teljesen igaz, legfeljebb elképzelem, mert magam előtt látom édesanyám boldogságát, amikor unokája, Csollány Szilveszter Sydney-ben ott állt a dobogón, nyakában az aranyéremmel. Mindezt csak azért írtam le, mert Babos Timi káprázatos teljesítménye a számomra ismeretlen édesanyját jutatta az eszembe, s látni véltem a szeméből kicsorduló könnycseppeket… Ez az ifjú soproni hölgy felsorakozott a nemzet legjobb sportolói mellé. Mi, soproniak pedig különösen büszkék lehetünk rá.


Az elmúlt időszak a női kosárlabdában is szép reményeket csillantott fel előttünk, hiszen a Sopron Basket a régi időket idézve, bejutott a legjobb nyolc közé az Euroligában, s ki tudja, hol áll meg. A városban ismét mérhető a „kosárlabdaláz”. A szurkolók egyre többször nosztalgiáznak, s vágyakoznak már az újabb kiugró eredményekre… Néhány év szünet után Sopron nevét ismét szárnyra kapta az európai sportsajtó, s ez így már nemcsak egy sportklub sikere, hanem a városé is. Egy kisváros csapataként Európa legjobbjai közé kerülni napjainkban is bravúros teljesítmény.

Persze a hasonlat sántít, de gondoljuk el, mi lenne, ha mondjuk, focicsapatunk jutna a BL-ben a legjobb nyolc közé… Álom? Igen, az, mert már akkor is boldogok lennénk, ha jövőre is a másodosztályban lenne a helyünk, ami talán még elérhető cél. Igen, a sport már csak ilyen: elmondhatatlan örömöt tud okozni egy világbajnoki vagy olimpiai bajnoki cím, de ha valaki önmaga határait feszegeti, vagy egy csapat képességein felül teljesít, az sem kisebb teljesítmény a szurkolók szemében – a maga kategóriájában.

Kapcsolódó cikkek

Hajnal téri gyereknap

Hajnal téri gyereknap

2018. 05. 23. | Bertha Ágnes

A Bánfalvi Hagyományteremtők Köre megszervezte sikeres gyermeknapi rendezvényét a Hajnal téren. A programot még vonzóbbá tette, hogy az önkormányzat és a Sopron Holding Zrt. támogatásával megszépült a tér és környéke.