László négygyermekes családba született, ő volt az egyetlen a testvérek közül, aki támogatta beteg édesanyját. Megfogadta, addig nem nősül meg, amíg őrá szükség van. Édesanyja halála után egy mérgező kapcsolatból menekítette ki leendő feleségét, aki az ő segítsége nélkül valószínűleg nem élte volna túl a sok bántalmazást, amit el kellett szenvednie. Felesége több súlyos betegséggel küzdött, László őt is ápolta egészen korai haláláig. Gyermekük nem született. A jólelkű férfi egyedül élt ezt követően, de hamarosan megint hasznosította magát.

– Vali néni a feleségem nevelőanyja volt, gyakran jártunk hozzá együtt is – mesélte László. – Rengeteget dolgozott a hosszú, meredek földjükön, így a lábai teljesen tönkrementek. Miután a férje meghalt, és átesett egy térdműtéten, igyekeztem talpra állítani. Azóta sajnos súlyosbodott az állapota, így ma már teljes ellátásra szorul. A lánya ugyan sokat segít neki, de az ő férje sem egészséges, nem is beszélve arról, hogy egy törékeny nő nem lenne képes egész nap emelgetni, mozgatni valakit.

László reggel 8-kor kopott biciklijén elindul Vali nénihez, útközben összeszedi az Erzsébet-kertben a szétszórt szemetet, felállítja a felborult kukákat. Friss kenyérrel érkezik. Ápolja az idős asszonyt, kenegeti a lábát, főz neki, rendet rak, a ház mellett lévő kis kert gondozásában pedig különösen nagy örömét leli. Barkácsolt már Vali néninek gyógyászati segédeszközöket is. Gyakori, hogy este fél 9-ig vele van, mert sajnálja őt ott hagyni. Mindezt 68 évesen, és mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül teszi.

– Egész életemben gondoztam valakit – tette hozzá László. – Amikor a kórházban dolgoztam takarítóként, akkor is segítettem a betegeknek, kikísértem őket a mosdóba, megigazítottam a fekhelyüket. Ilyen a természetem.

Ajánló: Lászlót Vali néni lánya, Márta ajánlotta Hétköznapi hős című rovatunkba. Nagyra értékeli kitartását, szerinte jóindulata, segítőkészsége messze átlagon felüli. Nélküle jóval nehezebb lenne ellátnia betegeskedő férjét és háztartását, ahogy nagymamai teendőit is.