– Gyerekkoromban nagyon szerettem a katonazenét, tetszett, ahogy meneteltek, és közben pattogós zenét játszottak – kezdte Erdei Péter. – Ráadásul az egyik nagybátyám katonazenész volt, úgyhogy nekem minden vágyam az volt, hogy egyszer én is az legyek. Zenei pályám első lépéseként a szüleim beírattak egy úgynevezett hangjátszó szakkörbe, ahová a tanárnő rendszeresen meghívott vendég zenészeket a főiskoláról. Az egyik alkalommal egy fúvósötös adott mini koncertet, melyet követően ki lehetett próbálni a hangszereket. Én a kürtöt kaptam a kezembe, és azt rögtön meg is fújtam, ami feltűnést keltett, és rögtön fel is írták a nevemet, hogy jelentkezzem mielőbb Szilágyi Pálma kürttanárnál a zeneiskolában. Abban az időben a szüleimmel Debrecenben éltünk, ahol Kökényessy Miklósnak és Szilágyi Pálmának köszönhetően nagyon magas szintű volt a kürtoktatás, így szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen közegből indultam.

Erdei Péter 11 éves korában már egy országos kürtversenyen harmadik helyezést ért el. – Minden vágyam az volt, hogy zeneakadémista legyek, ahová 1993-ban föl is vettek, Tarjáni Ferenc Liszt-díjas kürtművész osztályába, de már akadémistaként játszottam az Operaház zenekarában – folytatta. – Több rangos nemzetközi versenyen is szerepeltem Kanadától Ausztriáig, melyeken előkelő helyezéseket értem el, a lipcsei Gewandhaus Zenekar próbajátékán pedig csak egy hajszálon múlott, hogy nem kerültem a patinás zenekar tagjai közé. Immáron húsz éve a Bernstein tanítvány, Marin Alsop művészeti igazgató által irányított Bécsi Rádió Szimfonikus Zenekarában játszom, hét éve pedig az együttes első kürtöse vagyok, de emellett játszom a Mahler Chamber kamarazenekarban és a Budapesti Fesztiválzenekarban is.

– Édesanyám, Pavelka Krisztina is Zeneakadémiát végzett karvezetés szakon, jelenleg a soproni Horváth József Alapfokú Művészeti Iskola tanára, tehát nálunk, itthon a zene a mindennapok része – vette át a szót édesapjától Simon. – Apu sokat gyakorol itthon, úgyhogy a kürtversenyek kürtszólamait már régóta betéve tudom. A zenei pályám nekem is a kürttel kezdődött, de őszintén megvallva a zongora közelebb állt hozzám. A zeneiskolában Halmos Erika tanárnőnél, majd még érettségi előtt egy évig Milánóban, a Giuseppe Verdi Konzervatóriumban tanultam, jelenleg pedig a bécsi zeneakadémia előkészítő osztályának karmester szakán folytatom a tanulmányaimat, ami egyúttal azt is jelenti, hogy kitűzött életcélom a karmesteri hivatás.

– Jó úton van Simon – vette vissza a szót az édesapa –, zeneelméletben nagyon erős, több esetben is írt már át partitúrából kürtszólót zongorára, ami meglehetősen nehéz feladat. Hiszem és remélem, hogy Simon túlnövi a szüleit.