A Besenyő utcáról nyíló, az Ágfalvi úttal párhuzamos, a vasútvonal felé tartó zsákutca 1997 óta őrzi Murmann Sámuel nevét. A város északnyugati részén lévő ipari negyedben található, ahol a korábbi szántóföldekre katonai laktanyák és ipari létesítmények épültek.

Az utcában volt a császári és királyi 13. tüzérezred kaszárnyája, a Frigyes főhercegről elnevezett tüzérségi laktanya, melynek nagy részét 1944–45-ben lebombázták. Korabeli adatok szerint 362 ember és 235 ló elhelyezését tudták megoldani benne. A tüzérségi laktanya 18 nagy és 13 kisebb épülete közül csak négy maradt meg: ezek az Ágfalvi út 2. szám alatt találhatók, ahol többek között bank, ingatlancentrum, nemzeti dohánybolt és irodák működnek. A másik épület a lovarda, amelynek tetőszerkezete teljesen vasból készült. Itt ma raktárak, irodák vannak. Az épületen tetőcserét és kisebb belső átalakításokat végeztek, de a tető tartószerkezete máig eredeti, és a külső-belső díszítések, jellegzetességek is megmaradtak.

A korábbi épületszárnyak helyén ma a Lidl áruház, a bánfalvi vásárcsarnok, a Lignova készházak pavilonja, a műszaki erdészet üzemcsarnoka üzemel. A közelben, az Ágfalvi út – Besenyő utca sarkán, illetve az Ágfalvi úton működött az egykori Fésűsfonalgyár és a Soproni Vasöntöde. Előbbi az 1960-as években mintegy 800 főt foglalkoztatott. Az üzemben a 2000-es években állt le a termelés, és 2011-ben bontották le, helyére épült az Aldi bevásárlóközpont. A Soproni Vasöntöde 1909-ben alakult meg, országos használatra és exportra is készültek itt csatornafedelek, kazánok és fémszerelvények. Fénykorát a két világháború között, illetve az 1960–70-es években élte, a termelés 2001-ben szűnt meg.

A Murmann Sámuel utca történetét ifj. Nemes Andrással, a Soproni Múzeum munkatársával jártuk körbe.

Murmann Sámuel (1817–1848) a soproni nemzetőrség helyettes parancsnoka, majd főparancsnoka, az 1848–49-es szabadságharc első vértanúja volt. A soproni evangélikus líceumban tanult, melynek udvarán ma tábla őrzi emlékét. 1835-től már huszárezredben szolgált, 1846-tól főhadnagy lett, 1848-tól nyugállományba vonult, ezután került a soproni nemzetőrséghez, ahol parancsnokhelyettes, majd ideiglenes parancsnok lett. A lövői vereség után lemondott tisztségéről, és Bánáton harcolt Arad és Temesvár ostrománál. Az 1848. augusztus 9-i temesvári csata után elfogták és kivégezték. 

Az utcasorozatban megjelent írásokat ezen az oldalon gyűjtöttük össze.