A 300 méter hosszú Flandorffer Ignác utcát északról a Vitnyédi, délről pedig a Táncsics utca határolja. Ipari jellegű terület, itt nem találhatók lakóépületek. Nyugatra fekszik a Flandorffer nevéhez fűződő, egykori gázgyár épülete, amely 97 évig biztosította a fűtést és a közvilágítást a soproniaknak. Keletre található az egykori 48-as laktanya, ennek területén épül a Rendészeti Integrált Központ, amely hazánkban elsőként egy helyen ad otthont a rendőrségnek, a katasztrófavédelemnek és a különböző szakszolgálatoknak.

Lovag kőmáli Flandorffer Ignác a város egyik legtehetősebb jótevője volt a XIX. században. Kereskedőcsalád sarjaként született 1816. augusztus 26-án Sopronban. Elemi tanulmányait szülővárosában végezte, majd tizenkét éves korától Bécsben tanult. Ezután tanulmányútra indult, melynek során bejárta egész Itáliát.

Miután 1837-ben bornagykereskedő édesapja elhunyt, az ifjú Flandorffernek kellett átvennie a kiterjedt vállalkozás irányítását. 1839-ben feleségül vette a város leggazdagabb polgára, idősebb Hofer Péter lányát, az ifjabb Hofer Péterrel pedig 1842-ben közösen alapították meg a Soproni Takarékpénztárat, hogy visszaszorítsák az uzsorakamatot.

Flandorffer az 1840-es években ecetgyárat létesített, és részt vett a Soproni Selyemtenyésztő Részvénytársaság megalapításában. A tengerentúlon is ismertté tette az Európában már kedvelt soproni bort. Nevéhez fűződik a Sopront és Katzelsdorfot 1846-ban összekötő vasútvonal kiépítése. 1848-ban a soproni nemzetőrség egyik kapitánya volt, a forradalom alatt felajánlották neki Sopron polgármesteri tisztségét, de azt nem fogadta el.

1859-től volt a kereskedelmi és iparkamara elnöke. A városi tanács 1865-ben gázgyár létesítésére szóló felhívást tett közzé, Flandorffer pedig vállalta, hogy egy év alatt felépítteti a fűtési és közvilágítási feladatokat ellátó üzemet. 1866 szilveszterén már gázlámpák világítottak a város utcáin. 1862-ben a Szent Gergely lovagrend tagjává, 1868-ban pedig Ruszt díszpolgárává választották. A napjainkban is működő Soproni Városszépítő Egyesületet 1869-ben alapította meg, 1873-ban pedig polgárotthont hozott létre a szegényeknek. 1881-ben a királytól nemesi előnevet kapott. Az utca már életében is nevét viselte.

1891. február 11-én 75 éves korában halt meg, temetésén ezrek vettek részt. Az egykori gázgyár Táncsics Mihály utcai falán dombormű, a közeli körforgalom mellett pedig mellszobor is őrzi emlékét.

Az utcasorozatban megjelent írásokat ezen a linken gyűjtöttük össze.