Az egykor önálló település, amelyet ma Kertvárosként is ismerünk, 1950 óta tartozik Sopronhoz. Az elmúlt években ez a településrész is komoly változáson és fejlődésen ment keresztül.

Bánfalva első említése 1277-ből való mint Zuan; a Rák-patak völgyében elterülő település a XII. század végétől Sopron jobbágyfaluja.

A XIX. század közepén Fényes Elek munkájában a következőket írta: „Bánfalva, Wandorf, német falu Soprontól nyugatra 1/2 órányi távolságra, igen szép vidéken, 288 katolikus, 626 ágostai (evangélikus – a szerk.) lakos, katolikus fiók szentegyházzal.”. Fényes fontosnak tartotta megemlíteni a falu határában található brennbergi szénbányát, az akkor üresen álló pálos kolostort, illetve az alatta szerteágazó pincéket, ahol a soproni kereskedők tárolták boraikat, hiszen az idegen bor bevitele a városba tilos volt. Bár Fényes Elek a Mária Magdolna-templomot nem említette leírásában, mi ezt most megtesszük, hiszen ez már a XIV. században állt. A pálos, majd karmelita templom 1950-ben készült freskójának különlegessége, hogy festője nagy bátorságot tanúsítva Sztálin arcával festette meg az ördögöt.

A huszadik században sokat szenvedett ez a település is. Az 1946-os német kitelepítés során közel 2200 embernek kellett elhagynia hazáját. Hat év múlva bezárták a brennbergbányai aknákat, így sokan más bányák közelébe költöztek. 1956-ban többen külföldre menekültek, majd 1967-ben a létszámában is megtépázott evangélikus gyülekezet temploma Sopron városé lett, viszonzásul megkapta a felújításra szoruló katolikus iskolát. Mivel ennek az épületnek nem volt tornya, a helyiek önerőből hordták át a tornyot, és saját maguk építették hozzá az iskolaépülethez.

Dr. Prőhle Károly professzor, bánfalvi evangélikus lelkész visszaemlékezésében a következőket írta: „Bánfalva egy unikum. (…) Bánfalvából csak egy van.”.

Az írás elkészítésben közreműködött dr. Krisch András, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője.