– Gratulálok az elismeréshez! Mennyire érte váratlanul?

– A meglepetés teljes erejével ért, amikor a fiam telefonált a hírrel. Éppen Tatán, a Kálvária-dombon tartózkodtam egy nemzetközi szakmai találkozón, amelynek a vizes élőhelyek vizsgálata, védelme állt a középpontjában. Őszintén szólva nagyon meghatódtam, hiszen nem számítottam erre a nemes elismerésre. Az ember nem azért dolgozik, hogy kitüntetést kapjon, ugyanakkor mérhetetlenül megtisztelő a díszpolgári cím, azzal a sok-sok visszajelzéssel, gratulációval együtt, amit azóta kaptam. Hálás vagyok az elmúlt hetek, napok történéseiért.

– Ha már szóba került a hála, akkor kérem, meséljen arról, kik azok, akik meghatározó szerepet játszottak szakmai, közéleti kiteljesedésében, és akiknek hálával tartozik.

– Az emberi, szakmai mintát számomra édesapám jelentette, aki a kapuvári múzeum igazgatója volt, és híres volt arról, hogy akinek csak tudott, segített. Nagyon sokat kaptam gimnáziumi tanáraimtól is, nagy öröm, hogy még mindig közöttünk van egykori biológiatanárom, Varga Gézáné Teri néni, aki erre a pályára állított. Hálás vagyok a Soproni Egyetemnek, amely először erdőmérnök-hallgatóként volt meghatározó számomra, majd pedig munkahelyemként. Hálával tartozom dr. Kárpáti Lászlónak, aki ráirányította a figyelmemet a túzokvizsgálatra, illetve dr. Sterbecz Istvánnak is, a Magyar Madártani Intézet Igazgatójának a támogatásáért. Köszönettel tartozom Kőhalmy Tamás professzornak, a Vadgazdálkodási Intézet egykori igazgatójának is, neki köszönhetően idén volt a 45. évfordulója annak, hogy az egyetem vadgazdálkodási tanszékén kezdtem dolgozni. Az 1980-as esztendő más miatt is meghatározó életemben, hiszen ekkor született a fiam.

– Talán nem fogalmazok túlzóan, ha az egyetemet, amelyet másfél évtizeden keresztül rektorként is vezetett, a második otthonának nevezem…

– Az biztos, hogy az egyetemi pálya nagyon különleges számomra, az oktatás, a kutatás és a közélet területén is a kiteljesedést nyújtotta és nyújtja. Értékrendszeremben Sopron és az egyetem elválaszthatatlan egymástól, azaz, aki az egyetemért tesz, az egyben Sopronért is cselekszik. Minden város büszke az egyetemére, egyetemi városnak lenni rangot jelent. Úgy érzem, hogy az egyetem mind a vezetésem alatt, mind azóta is a város hírnevét öregbíti.

– Amellett, hogy tudományterületének elismert alakja, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, hosszú évek óta szívvel-lélekkel szervezi a népszerű nyugdíjasegyetemet is...

– Éppen a napokban ért véget a 28. szemeszter, és már a záró előadás után sokan kérdezték, mikor kezdődik az újabb. A tudás nem korhoz kötött, és a kíváncsiság sosem kopik el, a találkozások pedig igazi közösségi élményt is nyújtanak. Hiszek abban, hogy a tudomány nem önmagáért van, kötelességünk a kutatási eredményeket megfelelő formában közkinccsé tenni. Ennek a jegyében vállaltam el az MTA-VEAB Soproni Tudós Társaság elnöki posztját is.

– Hogyan élte meg a díszpolgári cím átvételének ünnepélyes pillanatait?

– Egyrészről a beszélgetés elején említett hála és meghatódás érzése vett erőt rajtam, ugyanakkor egy nehéz év van mögöttem, hiszen az év elején elvesztettem feleségemet, akinek szóban nem kifejezhető, hogy mi mindent köszönhetek. A díjat az Ő emlékének ajánlottam… 

Tekintse meg kvízünket!