Kinek nem virul ki a lelke az utcákat, tereket járva? A város virágözönben úszik. Minden a megújulást, a tavaszt hirdeti. (Talán csak az allergiások bosszankodnak, hiszen sokuknak kínszenvedés ez az időszak.) Ilyenkor érdemes nagy sétákat tenni, leállítani az autót, hogy gyönyörködhessünk a virágzó (gyümölcs)fákban, cserjékben, bokrokban. Mert ez az időszak megismételhetetlen a színes virágokkal, a zöld ezer árnyalatával. Ezt a pezsgést csak fokozza, hogy parkjaink, közterületeink és körforgalmaink is évről évre gyönyörűen újulnak meg, szorgos kezeknek köszönhetően.

Ezekben a hetekben a városban is érezni lehet, hogy Sopron zöld város. Nemcsak a valóban páratlan természeti környezete miatt, hanem azért is, mert lakói elkötelezettek a szép és ápolt, egészséges Sopronuk mellett. Ezért is jó itt élni, ezért is jó soproninak lenni. Ezt a szép „képet” még az sem csorbítja igazán, hogy akadnak, akiknek mindez nem fontos, vannak olyanok, akik inkább a rongálásban, mintsem környezetünk ápolásban, gondozásában élik ki magukat.

Szerencsére ők vannak kisebbségben, szemben a városszépítőkkel, a szűkebb környezetüket rendszeresen ápolókkal, a Virágos Sopronért mozgalom tagjaival, követőivel vagy azokkal a háziasszonyokkal, akik rendre kesztyűt húznak, hogy eltakarítsák más szemetét. Persze a munka oroszlánrésze a hivatásosokra marad, de a civilek nélkül szürkébb lenne városunk.  

A tavasz sokunknak nem csupán a szép csodálatát és megélését jelenti, de egyfajta lelki megújulást is hoz. Ugyanúgy, mint a természet, feltöltődünk és felkészülünk az előttünk álló hónapokra, hogy a lehető legkisebb sérüléssel vegyük majd az előttünk álló kisebb-nagyobb akadályokat. Ilyenkor még optimisták vagyunk, s ez így van rendjén. Jó lenne, ha a tavasz üzenete sokáig kísérne bennünket. Legalább a jövő év áprilisáig, amikor a következő megújulás veszi kezdetét.