Eszter nagyot álmodott harmincéves ifjú közgazdászként: nyakába vette a világot, hogy fotósként különleges expedíciók részese lehessen. New Yorkba költözött, és a világ egyik legjobb dokumentarista iskolájában tanult. Azóta számtalan kalandot megélt: fotózta a New York-i tűzoltók különleges alakulatának bevetéseit, készített képeket az Etna lejtőin űrkutató robotokról, munkái megjelentek a National Geographic-ban és a New York Times-ban. Amikor egy neves amerikai magazin megbízásából 2015-ben először járt az Északi-sarkvidéken, beleszeretett a varázslatos világba. Részese lett a világhírű Mosaic expedíciónak, amelyben egy százfős jégtörő hajót fagyasztottak be 2019 októberében egy jégtáblába, tudván, hogy a jégtáblák lassan sodródnak felfelé, a Föld legészakibb pontjának irányába. A hajó egy évig utazik a jég fogságában, elhalad az Északi-sark közelében, majd valamikor 2020 nyarán kiolvad a másik oldalon. Ezt dokumentálta az első négy hónapban a soproni fotós, illetve visszatér majd három hónapra.

– Olyan érzés volt, mintha a Holdon lennénk. Sötét volt, teljes, fekete sötétség. Ahol a hajó reflektorai a jégre vetültek, ott lett szürkés a jég, és a messziről jövő fény miatt hosszúak az árnyékok. Nem tudtam betelni vele – mesélte Eszter. – A Mosaic expedíció azért indult, hogy feltérképezze a sarkvidéki klimatikus viszonyokat. Az egyéves küldetésen 19 ország 60 kutatóintézete, összesen 600 ember dolgozik – felváltva. Rendkívül intenzív felkészítés előzte meg az utat. Huszonöt nap fizikai tréningünk volt, aztán jött a jegesmedve-támadás elleni gyakorlat, riasztópisztollyal és éles puskával lőttünk, tanultuk, hogy miként kell embert menteni a vízből. Gyakorlatoztunk egy speciális medencében, amiben teljes sötétséget csináltak, és óriási szelet, hogy nem hallottunk semmit. Aztán elérkezett a várva várt pillanat: megkezdődött az expedíció élesben. Minden egyes nap váratlan eseményeket hozott. Jegesmedve jött, vihar volt, elment az áram, és generátorokat kellett a jégre vinni, hogy működjenek a műszerek, repedések keletkeztek a jégen. Az a szerencsém, hogy jól bírom a szokatlan hideget: mínusz 45 fokban is dolgoztam. Az ujjaim a speciális védőruha ellenére így is folyamatosan elfagytak, de úgy, hogy folytak a könnyeim a fájdalomtól. Mégis ez volt életem eddigi legcsodálatosabb kalandja.

Élménybeszámoló: Horváth Eszter hazalátogat szülővárosába. Izgalmas kalandjáról március 5-én, csütörtökön 18 órától mesél a Liszt-központban található Liszt Caféban. A belépés az estre díjtalan.