Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
A művészettörténész utcája
Csatkai Endre közművelődési intézménnyé fejlesztette a Soproni Múzeumot. A róla elnevezett utca sarkán található a Lenck-villa, amely emblematikus épülete a múzeumnak. Fotó: Filep István és Soproni Múzeum

Sopronban járunk: A Csatkai Endre utca 1987-ben kapta nevét

A művészettörténész utcája

| Városi hírek

Tudja, hol van a Thurner Mihály utca? Vajon kiről nevezték el a Károly-magaslati utat? És ki volt István bíró? Sorozatunkban nevezetes soproni utcákon kalandozunk.

Az Újteleki utcánál kezdődik és a Csengerybe torkollik az a körülbelül 400 méter hosszú utca, amelyet Csatkai Endre Kossuth-díjas művészettörténészről, múzeumigazgatóról, a XX. századi Sopron szellemi életének egyik meghatározó személyiségéről neveztek el 1987-ben. Korábban hívták Képezde és Múzeum utcának is. A volt tanítóképezdében volt az 1921-es népszavazás 7. számú szavazókörzetének székhelye. A Csatkai Endre utcában található többek között a levéltár raktára, a Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet, keresztezi a Deák tér, mely a közelmúltban felújított Lenck-villának is otthont ad.

Csatkai Endre 1896-ban született Darufalván (Drassburg). A soproni evangélikus Líceumban érettségizett, majd tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán folytatta. Később Bécsben művészet- és színháztörténettel, levéltári kutatásokkal foglalkozott. 1925-ben a kismartoni Wolf-múzeum tudományos munkatársa lett. 1928-ban összeállította a Magyar Művészet folyóirat soproni különszámát, amely először mutatta be városunk értékeit.

Zsidó származása miatt a német megszállás után menekülnie kellett Ausztriából, de Sopron kiállt mellette. Mégis munkaszolgálatra vitték. Hazatérése után megbízták a romos városi múzeum újjászervezésével, és 1947. július 28-án a soproni nyitotta meg kapuit. Az intézményt tudományos központtá és közművelődési intézménnyé fejlesztette.

1951-ben az MTA Művészettörténeti Főbizottságának tagja lett, 1952-ben elnyerte a kandidátusi fokozatot. 1953-ban a Sopron és környéke műemlékei című, Dercsényi Dezsővel közös topográfiai kötetéért Kossuth-díjjal tüntették ki. 1955-ben az újjászülető Soproni Szemle élére állt, s haláláig szerkesztette a helytörténeti folyóiratot, valamint publikált is benne.

Munkássága főként a ­18–19. század művészetét ölelte fel, tucatnyi könyve, közel kétszáz tanulmánya és ezernél is több hírlapi cikke jelent meg. A Soproni Múzeum 100 éves jubileumán a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. 1970. március 12-én hunyt el Sopronban.

(Írásunkhoz az Aranykönyvet használtuk forrásként.)

Az utcasorozatban megjelent írásokat ezen az oldalon gyűjtöttük össze.

Kapcsolódó cikkek