Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
A múltunk a jelenünk is
Az Árpád utcai úgynevezett Lakits-temetőbe (ahol a parkolóházat építik majd) a II. világháború végén 175 halottat temettek. Többségüket 1947-ben exhumálták. Fotó: Soproni téma-archívum

Kényszertemetők voltak a város több pontján

A múltunk a jelenünk is

| Horváth Ferenc | Városi hírek

A közelmúltban (október 25-i számunkban Feltárják a sírokat címmel) írtunk arról, hogy az Árpád utcai tervezett parkolóház régészeti feltárása során sírhelyek és holttestmaradványok kerültek a felszínre. A szakembereket ez nyilván nem lepte meg, hiszen dr. Németh Alajos Sopron véres, könnyes dátumai című könyvéből ismert, hogy itt egykoron „kényszertemető” volt.

A második világháború szörnyű soproni végnapjai (hetei) a de­cem­ber 6-i bombázással kezdődően számos áldozatot szedtek. 1945. március végére halottak hevertek szerteszét a városban. Abban, hogy az áldozatokat tisztességgel eltemették, és pontos nyilvántartás készült róluk, dr. Németh Alajos pap–hittanárnak, püspöki tanácsosnak, az Orsolyita-temlom igazgatójának kiemelkedően fontos szerepe volt.


– A temetőbe nem járhattunk ki, ott „robotmunkások” fegyveres szovjet katonák felügyelete mellett orosz sírokat ástak egész nap. Akárcsak más munkára, a sírásásra is úgy fogdosták, kényszerítették az embereket. Egyszer–kétszer a „hullaeltakarító” osztag is megkísérelte a hullák temetőbe szállítását, de mindannyiszor elfogdosták embereit, és orosz sírok ásására kényszerítették őket. Elhatároztuk, hogy nem megyünk a temetőbe, míg a lehetetlen állapotok meg nem szűnnek – írta könyvében dr. Németh Alajos. Ez tehát a magyarázata, hogy a város különböző részein „létesítettek köztemetőket”.

Volt kényszertemető a Széchenyi téren, a Zrínyi leánynevelő intézet (később ruhagyár) udvarán, a Kaszinó (ma Liszt-központ) előkertjében, a zsidó temetőben, Sopronbánfalván, és még több helyen. Az egyik legnagyobb ilyen temető a tűzoltólaktanya mögötti terület, az úgynevezett „Lakits-temető” volt. (Lakits Frigyes légoltalmi tisztnek és embereinek ugyancsak fontos szerepük volt a holttestek eltemetésében, majd későbbi exhumálásában). Ide Németh Alajos feljegyzései szerint összesen 175 embert temettek, 11 tömegsírba.


– Az egyéni és tömeges temetkezések helyei és a soproni temetők tömegsírjainak óriási száma mutatja, mit jelentett a háború Sopronnak. 89 temetkezési helyen (a temetőkön kívül) összesen 941 halottat, a különböző temetőkben ásott tömegsírokban 1024 halottat jegyeztem fel – olvasható a könyvben. Dr. Németh Alajos sürgetésére 1947 áprilisában megkezdődtek az exhumálások, hogy a hozzátartozók megadhassák számukra a végtisztességet. A sírok nagy részét feltárták, de a jelek szerint maradtak végleg elfeledett halottak a város „kényszertemetőiben”, mint például a mai Árpád utcában. A múltunk a jelenünk is.

Kapcsolódó cikkek