Nem szeretnék hosszasan azon elmélkedni és adatokat sorolni bizonyságul, hogy mennyire igaza volt azoknak, akik a korábbiaktól eltérő, sokak által bírált, de mégis sikeres gazdaságpolitikát valósítottak meg. A sajátos (ha úgy tetszik, unortodox) magyar út – legalábbis eddig – eredményre vezetett, s ezt kénytelenek elismerni azok is, akik égre-földre esküdöztek, hogy bukás lesz a vége. Nos, nem így lett, mindannyiunk szerencséjére.

Az adatok és tények mentesek minden felhangtól, önmagukért beszélnek, még akkor is, ha az ellenérdekeltek megpróbálják manipulálni őket. Az idei első negyedéves számok szerint 4,1 százalékos volt a GDP növekedése az előző év azonos időszakához viszonyítva – a KSH jelentése alapján. Ez letisztítva 3,7 éves növekedést jelent. Érdemes megjegyezni, hogy a korábbi időszakok fejlődését irigykedve figyelők azt hangoztatták, hogy azok az eredmények szinte kizárólag az uniós támogatásoknak köszönhetők, nélkülük sokkal rosszabbul teljesített volna a magyar gazdaság. Az kétségtelen tény, hogy az uniós források sokat lendítenek az eredményeken, de ma már látható, hogy nélkülük is szép reményekre jogosít ez a bizonyos magyar út. A számítások szerint ez a tendencia egész évben megmarad és áthúzódik a következő esztendőre is. Ezt tükrözi és feltételezi a jövő év költségvetési tervezete.

Ami persze mindannyiunkat igazán érdekel, hogy mit profitálunk mi a magyar gazdaság szárnyalásából. Folytatódik-e például a bérek felzárkóztatása, a nagy lemaradások felszámolása, a nyugdíjak értékének megőrzése, emelése, a közösségi beruházások folytatása, a családok támogatása, a vállalkozásbarát környezet kiterjesztése. Nos, a kétkedők is meggyőződhetnek róla, hogy a gazdaság teljesítményével arányosan (tehát – és ez nagyon fontos – nem hitelből!) és fontossági sorrendben kerül sokak „kosarába” több pénz. És folytatódnak a beruházások és a fejlesztések is. Gondoljunk csak szűkebb környezetünkre, Sopronra!

Folytatódnak az elmúlt évek beruházásai, újakat is nyitnak, és megépül az M85-ös is, annak ellenére, hogy „jó szándékú” ellenzői azzal heccelték az embereket, hogy talán sohasem készül el. Ebben is tévedtek, mert megépül, akkor is, ha csúszik az eredeti határidőhöz képest. De nem annyit, hogy a távoli jövő ködébe vesszen, mint az elmúlt évtizedekben számtalanszor. Szóval talán könnyebb és reményteljesebb éveknek nézünk elébe, és ez végül is mindannyiunk eddigi erőfeszítéseinek következménye.