A „színházépítő” címmel nyílik kiállítás lapunk megjelenésének idején, február 12-én, szerdán a Soproni Petőfi Színházban. A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ szervezésében tavaly indult útjára az a vándorkiállítás, amely február 29-ig lesz látható városunkban. 

– Medgyaszay István tervei alapján építették át a régi helyén, a Petőfi téren lévő színházat – mondta lapunknak Szekeres Kriszta, a kiállítás soproni szervezője. – 1909-ben mindössze fél év alatt készült el az új teátrum. A színház páratlan gyorsasággal, a helyi mesteremberek szaktudásával, és nem kevés lelkesedéssel született újjá az új idők szecessziós–magyaros formáival és díszítményeivel. A régit majdnem teljesen lebontották, helyén vasbeton szerkezetű, korszerű épület épült. A létesítmény egyik különlegessége a szinteket összekötő kettős lépcsősor. Az építkezés már csak a nagysága és az idő rövidsége miatt is élénken foglalkoztatta a lokálpatrióta soproniakat.

A kiállítás megnyitója a színházi klub következő eseménye is lesz egyben. Ennek keretében a színház három művésze olvas fel írásokat a korabeli sajtóban megjelent híradásokból. Az építész munkásságáról a két unokája, Ládonyiné Bar­tha Gabriella, valamint ­Bartha Ágoston emlékezik meg. A soproni színház átépítéséről részleteket Nemes András művészettörténész közöl majd. „Medgyaszay István és a Kolbenheyerek Sopronban” címmel Potzner Ferenc, Medgyaszay kutató tart előadást. A műsorok után kulisszajárás következik, ahol a résztvevők megismerhetik, miként működik napjainkban a múlt század elején megépült teátrum. 

A soproni színház: A korabeli visszaemlékezések szerint Franz Lössl bécsi építész által a XIX. század elején klasszicista stílusban tervezett gyönyörű, de tűzveszélyes soproni színház átalakítására a bécsi Fellner & Helmer társaságot kérték fel. A veszprémi színház építésével elismerést szerzett Medgyaszay István azonban a megadott határidő előtt készítette el a terveket, így a város vezetése inkább az ő munkáját választotta. A színházat az elmúlt évtizedekben többször átalakították. Legvégül Kőnig Tamás és Wagner Péter tervei alapján Dávid Ferenc művészettörténeti kutatásainak figyelembe vételével 1992-ben az eredeti formájához hasonló módon állították helyre.