Kultúra és filozófia
2026. 02. 18. | Horváth Ferenc– A bor kultúra, életfilozófia, hagyomány és történelem – így összegzi hitvallását a borról dr. Sztancs György. Borliteratúra – Magyar írók és költők...
1923-ban született Bátaszéken, Baján érettségizett, majd a Testnevelési Főiskola elvégzése után, 1950-ben került Sopronba. 1957-től nyugdíjazásáig a Széchenyi István Gimnázium testnevelő tanára volt. Ifjúkorában atletizált és focizott, az atlétika örök szerelem maradt számára, ebben a sportágban kifejtett tevékenységéért 1981-ben magkapta a Sportérdemérem arany fokozatát.
„Feri bácsi faragott belőlem magasugrót, tizenhat éves koromban indultam az első versenyen, 186 centiméterrel győztem” – mondta dr. Tihanyi József professor emeritus, a Magyar Testnevelési Egyetem volt rektora, olimpikon, egykori kiváló magasugró (221 centiméteres eredménnyel 1972-ben a világranglista 8. helyét foglalta el – a szerk.), aki tanítványa, egyúttal unokaöccse is volt Krasznai Ferencnek. „Sok tanítványomból lett híres sportoló, büszke vagyok rájuk, de azokra is, akik ma mint testnevelők, orvosok, mérnökök, munkások tesznek naponta valamit a fiatalok egészségéért. A legszebb pillanatokat természetesen a kosárlabda adta számomra, 1955-től 1972-ig edzettem a SMAFC kosárlabdacsapatát, 1969 szeptemberében a Bp. Honvéd, a MAFC és a Baja együtteseit megelőzve nyertük el a Magyar Népköztársasági Kupát. Az NB I-ben ezüst- és bronzérmek fémjelezték csapatom sikereit, jó néhány válogatott játékost is adtunk a magyar kosárlabdának. Már diákkoromban megszerettem a jégkorongozást, Sopronban pedig diákjaimmal kétszer, az SVSE csapatával egy ízben nyertük meg az országos vidéki bajnokságot. Mindennek már húsz éve, akkor még volt vidéki jégkorongsport, pedig műjégpálya alig akadt, örök fájdalmam marad, hogy minden erőfeszítésem, kezdeményezésem dacára sem sikerült Sopronban műjégpályát létrehozni.” – nyilatkozta egy alkalommal.
1984-ben súlyos betegen utolsó osztályával még végigballagott az iskolán. Lépcsőzéssel edzette magát, hogy igazi sportemberként búcsúzhasson. 1985. július 13-án hunyt el, 1993-ban Sopron város posztumusz Sopron Sportjáért díjjal ismerte el az életművét. A Soproni Egyetem sportcsarnoka 1999-ben vette fel a nevét.
Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás
