Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

A hit diadala

| Horváth Ferenc jegyzete | Városi hírek

„…a sport arra (is) való, hogy legyen kapaszkodónk, ha reménytelennek látszó élethelyzetbe kerülünk. Az igazán nagy sportolók segítenek nekünk, hogy sose adjuk fel.”

Június elsején kerül sor a világ egyik legnézettebb sporteseményére, a BL döntőre ezúttal Madridban. Két angol csapat, a Liverpool és Tottenham méri össze tudását. Csak remélni lehet, hogy izgalmas és magas színvonalú mérkőzés lesz, de talán nem tévedek nagyot, ha megkockáztatom, nem múlja felül az elődöntőket.

Nem tudom, hogy világszerte mennyien látták ezeket a mérkőzéseket, de abban biztos vagyok, hogy aki – akár pártatlanul is, de – végigizgulta az összecsapásokat, az életre szóló élménnyel gazdagodott. S ha eddig nem szerette a sportot és ezen belül a labdarúgást, akkor most rádöbbent, hogy mit is veszített eddig. Amit a négy csapat produkált – csak a rend kedvéért: Liverpool–Barcelona és Ajax–Tottenham –, azt nem lehet szavakkal visszaadni. Ilyenre csakis a foci képes! (Elnézést a többi sportág versenyzőitől!) Persze elsősorban a Liverpool és a Tottenham dicsőségéről szólnak e sorok, hiszen ez a két csapat volt az, amely a végsőkig kiélezett meccseken, valódi görög drámákat idéző módon harcolta ki a döntőbe jutást.

Ahogy mondani szoktuk, volt minden: huszonegyedik századi gladiátorok végsőkig kiélezett heroikus küzdelme, szuperszonikus gyorsaságú indítások, szinte követhetetlen cselek, rafinéria, önzetlenség és alázat, szerencse az egyik oldalon, tragédia a másikon, magas szintű tudás és taktikai érettség, végül a győzteseknek és szurkolóiknak – katarzis. És ami miatt mindaz bekövetkezhetett, amit láttunk, ami miatt e sorok lényegében íródtak, az a legtiszteletreméltóbb hit, hogy lehetetlen helyzetből is fel lehet állni, hogy addig „hajtunk”, míg csak szemernyi esélyünk is van. Ezért érdemelt továbbjutás a két angol csapat.

A mélységesen csalódott vesztesek ma még talán nem tudják, de éppen ellenfeleik példáján tanulhatják meg, hogy van visszaút, hogy nekik sem szabad feladni, és hogy jövőre ismét a legjobbak közé kerülhetnek.

A mérkőzéseken tapasztalt hit azonban túlmutat a labdarúgáson és a sporton. Mindannyian erőt meríthetünk belőle hétköznapi életünkben. Mert a sport arra (is) való, hogy legyen kapaszkodónk, ha reménytelennek látszó élethelyzetbe kerülünk. Az igazán nagy sportolók segítenek nekünk, hogy sose adjuk fel. Persze az igazán kimagaslók emberként is megállják a helyüket, másban is példaképeink lehetnek. A focinál maradva: Ronaldo, aki most a Juventust erősíti, az egyik (szintén BL) mérkőzés előtt olyant tett, ami számomra többet ért legendás cseleinél is. Bizonyára tudják, látják, hogy a csapatokat kis focisták vezetik fel a mérkőzések előtt. Így volt ez azon a mérkőzésen is. A Ronaldo mellett álló társát felvezető kisfiú olyan szívszorongató rajongással, áhítattal nézett fel, kissé félve a világsztárra, mintha nem is közénk való lenne. Ronaldo észrevette, és gyengéden, alig észrevehető mosollyal úgy simogatta meg a kisfiú arcát, ahogy csak egy édesapa tudja a kisfiát. Gyönyörű jelenet volt, talán a legszebb azon a mérkőzésen. Ez is a sport része.

Kapcsolódó cikkek

Sopron nem felejt

Sopron nem felejt

2018. 12. 19. | Horváth Ferenc

Sopron polgárai a hagyományoknak megfelelően méltó módon emlékeztek az 1921-es népszavazásra. A hűség napján adták át a városi elismeréseket. Az idén dr. Árvay Györgyné vehette át a díszpolgári címet.

Szilveszter a nagyvilágban

Szilveszter a nagyvilágban

2018. 12. 19. | P. Horváth László

A földkerekség minden táján elbúcsúznak az óévtől, ám az már mindenhol eltérő, hogy miként teszik ezt. A világutazó soproni Kiss Róbert Richárdnak olyan szerencséje volt, hogy a világ számos országában szilveszterezhetett.