Az Ógabona térnél kezdődik és a Bécsi útnál ér véget a mintegy 1700 méter hosszú Lackner Kristóf utca, melyet Sopron leghíresebb polgármesteréről neveztek el. Az utca átszeli az Ikva-patakot, és itt található többek között a buszpályaudvar, valamint az Ibolya-tó.

Lackner Kristóf 1571. november 18-án született Sopronban egy bajorországi ötvösmester és egy osztrák asszony gyermekeként. 1579-től Csepregen, majd a gráci protestáns főiskolán tanult. Később beiratkozott a padovai egyetemre, ahol jogot és filozófiát hallgatott. Beutazta egész Itáliát, és a humanizmus szellemiségével felvértezve tért haza Sopronba. A városi tanács tagja lett, 1603-ban városbíróvá, majd négy ízben a város polgármesterének választották.

Lackner Kristóf itthon igyekezett meghonosítani mindazt, amit külföldön látott. Az európai műveltség magvait akarta elültetni, és annak áldásait a polgárság javára fordítani. 1604-ben megalapította a Soproni Nemes Tudósok Társaságát, amelynek irodalombarát egyháziak, világiak és olvasott tanácsurak voltak a tagjai.

Az emblematika jelentős alakja volt, a jelképek titokzatos világát kutatta. Számos latin nyelvű államtudományi művet és iskoladrámát is írt, tisztelte a képzőművészetet, kiváló grafikus volt, műveit saját rézmetszeteivel illusztrálta.

A polgármester egyúttal ügyes diplomata is volt, a külvárost kőfallal, vizesárokkal vetette körül, megerősíttette a belváros bástyáit. Szívügye volt a templom és az iskola, a felekezetközi béke megkötése és egy műveltebb, új generáció felnevelése. Munkásságával a város további gazdasági és kulturális fejlődésének alapjait vetette meg. A nevét viselő utcában mellszobra vigyázza a mai várost, iskolát is neveztek el róla. A Lackner Kristóf-díj a soproni polgárok egyik legmagasabb kitüntetése.

Végrendeletében minden vagyonát szülővárosára hagyta. 1631. december 29-én hunyt el Sopronban.

(Írásunkhoz az Aranykönyvet használtuk forrásként.)

Az utcasorozatban megjelent írásokat ezen az oldalon gyűjtöttük össze.