Korábban több írásunkban is nyomon követtük Schőberl Zsófi és édesanyja állhatatos küzdelmét annak érdekében, hogy – a születéskori oxigénhiány következtében – mozgásában erősen korlátozott lány minél teljesebb életet élhessen. Zsófi azóta leérettségizett a Fáyban, és felvették a Soproni Egyetem kereskedelem–marketing szakára.

– Már a balekhéten éreztem, hogy a helyemen vagyok – mesélte az immár 20 éves Zsófi a tőle megszokott huncut mosollyal az arcán. – A társaim a kezdetektől fogva teljes emberként kezeltek, semmiből sem hagytak ki, ellenkezőleg: igyekeztek minden programot úgy alakítani, hogy én is bekapcsolódhassak. Bár már korábban is tudtam, hogy ide szeretnék járni, ez további inspirációt jelentett.

Csizmazia Zsuzsanna, Zsófi anyukája ugyan mindig is önállóságra nevelte a gyermekét, eleinte kicsit félve bízta a lányát az egyetemisták gondjaira. Zsófi azonban hamar feltalálta magát: tömegével tett szert új barátokra, és beleásta magát a selmeci hagyományokba.

– Amióta egyetemista lettem, teljesen új világ nyílt meg előttem – fejezte be Zsófi. – Olyan dolgokkal foglalkozom, amelyeket eddig elképzelni sem tudtam, például nyilvánosan beszélek, kerti partikra járok. Boldoggá tesz, hogy elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, és teljesen önmagam lehetek.

Az ifjú hölgy nagyon élvezi a kötetlenebb időbeosztást. Hirtelen támadt szabadidejének egy részét a ballagási pénzén vett kutyájára, Maxira fordítja. Természetesen a mozgás is szerves része a mindennapjainak. Zsófit édesapja tanítja vezetni, idén remélhetőleg meglesz a jogsija is.