– Pontosan tíz évvel ezelőtt díszítőt keresett a színház, eredetileg én erre a munkakörre jelentkeztem, de lekéstem róla, ugyanis időközben már felvették Szabó Károlyt, akivel később aztán évekig kollégák voltunk, ő ma a Madách Színházban dolgozik – emlékezett Szórádi Béla. – Díszítő helyett nekem viszont felajánlották a kellékes állást, amit rövid gondolkodás után elfogadtam. Így utólag mondhatom, hogy szerencsém volt, ugyanis nagyon „megtalált” engem ez a feladatkör, szinte rám szabta az élet.

Szórádi Béla a Nem tudok élni nélküled című kétrészes, az Apostol együttes közreműködésével készült musicalben mutatkozott be a soproni színházban. Mint mondja, a kezdetekben a színészekhez hasonlóan neki is lámpaláza volt az előadások, különösen a premierek előtt, ezért mindent írt, fényképezett, hogy mit, hová kell tennie, kinek, mi a személyes kelléke, de mára már olyan rutinra tett szert, hogy elég neki a hosszú próbafolyamat, hogy mindent fejben tudjon rögzíteni.

– Az egyik legnagyobb kihívás az volt számomra, amikor Shakespeare: Macbeth című darabjában a zsinórpadlásról az adott pillanatban egy tőrnek úgy kellett leesnie a címszerepet alakító Ács Tamás színművész elé, hogy az bele is álljon a színpad deszkázatába – folytatta a főkellékes. – A próbák során ez egyszer sem sikerült, ezért Pataki András, aki a darabot rendezte, úgy döntött, hogy ezt a látványos momentumot kihagyja, de engem nem hagyott nyugodni a dolog. Az utolsó pillanatban, a főpróbára kitaláltam egy olyan speciális katapultot, ami pontosan oda lőtte a tőrt, ahová kellett, így benne maradt az előadásban ez a jelent.

Közel húsz alkalommal mutatta be a társulat Shakespeare királydrámáját, és mindössze egy alkalommal történt egy kisebb gikszer a „tőrős jelenetnél”, amikor is éppen egy csavarfejet talált el a tőr hegye, így az nem állt bele a színpad deszkájába, bár ez egy csöppet sem zavarta meg az előadást.

A Valahol Európában című darabhoz kellékként egy oldalkocsis Pannónia motorkerékpárt kellett előteremtenie Szórádi Bélának, ami nem volt egyszerű feladat, de egy díszletgyártó vállalkozótól végül ezt is sikerült beszerezni.

– Nagyon sok mindent magam készítek el, hisz az eredeti szakmám műbútorasztalos, de van olyan kellék, amire az interneten bukkanok rá, vagy éppen le kell gyártatnom. Sokrétű, szép munka az enyém, őszintén mondom, hogy örömöm lelem benne.