– Öt évvel ezelőtt kezdődtek meg a Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetben a foglyokkal kapcsolatos kutatások – meséli dr. Jánoska Ferenc egyetemi docens. – Az a tény motivált a vizsgálatokban, hogy míg a két világháború között évente akár nyolcszázezer foglyot is elejtettek hazánkban, addig mára csupán mintegy 11.500 példány él összesen az országban. Mindez azt jelenti, hogy a kipusztulás szélére jutott ez a madárfaj. A természetes állomány már hosszú ideje nem is vadászható.

A magyar foglyokat a 19. század végétől kezdték betelepíteni Észak-Amerikába, az Egyesült Államok és Kanada területére, mégpedig nagy sikerrel. Dr. Jánoska Ferenc a „Vissza az Óhazába!” mottó jegyében eredetileg szerette volna kísérletképpen visszatelepíteni az észak-amerikai foglyokat hazánkba. Ám ezt az Európai Unió szigorú jogszabályai nem tették lehetővé, hiszen az EU-s országokba tilos olyan madarakat behozni, amelyek vadmadarakkal érintkeznek. Ekkor született meg az az ötlet, hogy a Soproni Egyetemen fogolypárokat tartsanak szaporítás céljából: számukra ideális lakóhelyet, körülményeket alakítsanak ki. A kört fácánokkal, később pedig japán fürjekkel is bővítették. Mindez arra is alkalmas, hogy az egyetemisták a tenyésztés összes munkafolyamatát a gyakorlatban is megismerhessék.

A foglyokkal és a fácánokkal kapcsolatban sokrétű kutatást végeznek, vannak alapvizsgálatok: a tojások méretét, tömegét, sűrűségét mérik, illetve az idő előrehaladtával annak változásait. Mindebből lehet arra is következtetni, hogy melyik tojásban fejlődik madár és melyik terméketlen. Ezután a csibenevelés során a különböző összetételű takarmányok hatását is vizsgálják a tömeggyarapodásukra. Majd a belső nevelőhelyiségből kikerülnek a madarak a külső röptetőkbe, ahol ugyan fedett helyen vannak, de ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Ebben az időszakban a gyengébb alkalmazkodási képességgel rendelkező növendék madarak egy része elpusztul. A felnőtt kor elérése után engedik szabadon a madarakat, onnantól kezdve ultrahangos készülék segítségével vagy színes gyűrűk használatával tudják nyomon követni a foglyok, fácánok további életét.

A vadon élő apróvad az intenzív mezőgazdálkodás következtében folyamatosan veszíti el táplálkozó- és fészkelőhelyeit. Ugyancsak nagy veszélyt jelentenek ezekre a fajokra a ragadozók, elsősorban a rókák magas létszáma, mely ellen csak hatékony állományapasztással lehet védekezni.