Sopronban a hagyományoknak megfelelően méltó módon emlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc világtörténelmi jelentőségére és a soproni történésekre. Az ünnepségsorozat az egyetemi ’56-os emlékműnél kezdődött. Itt ifj. dr. Sarkady Sándor, az egyetemi könyvtár főigazgatója idézte fel az akkori főiskolások szerepét a vértelen soproni forradalomban. A városi ünnepségre a Széchenyi téri emlékműnél került sor. Az ünnepi szónok dr. Fodor Tamás volt. A polgármester John Kennedy egy 1960-as beszédéből idézett (akkor még szenátor volt). A későbbi amerikai elnök a forradalom 4. évfordulóján nyilatkozta, hogy „1956. október 23-a az a nap, amely örökké élni fog a szabad emberek és szabad nemzetek krónikáiban, a lelkiismeret és a diadal napja volt… Magyarország nem érzelmi vagy politikai alapon követeli a függetlenségét és a szabadságát. Ez a követelés mélyen gyökerezik történelmében, kultúrájában, törvényeiben…”.

A szónok ezt követően kijelentette, 1956-ban mi, magyarok világforradalmat csináltunk, mert hozzájárultunk a kommunista diktatúra megbuktatásához, mint ahogyan sokan mások is… Nekünk 1956 a legfényesebb függetlenségi harcunk a kommunista elnyomók ellen. Ez valóságos felszabadító háború volt. A továbbiakban dr. Fodor Tamás felidézte azt a gyötrelmes utat, amely a második világháborút követő diktatúrától elvezetett az októberi forradalomig, majd a helyi történéseket részletesen idézve kiemelte: – Sopron hasonlóan élte át a Rákosi rendszer elnyomását, a kommunista terror éveit, mint Budapest vagy akármelyik hasonló vidéki magyar város. Ha röviden jellemezni kell az akkori korszakot, akkor a félelem és rettegés kora volt minden szinten, helyen és időben.

Külön szólt Katona Sándor akkori rendőrparancsnokról, aki a forradalom mellé állt, az október 22-én a Bujdosó Alpár vezetésével megalakult MEFESZ példamutató szerepéről a rend fenntartásában, valamint a köz­ellátás és közélet megszervezésében. A szónoklat záró részében az ország újbóli orosz megszállásról beszélt a polgármester, amely Sopronban jelentős vérontás nélkül történt, annál nagyobb veszteséget jelentett városunknak a megtorlástól való félelem miatt a menekülők, a kivándorlók jelentős száma. Az itthon maradottakat nem kímélte a Kádár-rendszer fizikai terrorja, a szerencsésebbeket az egzisztenciális nyomorúság fenyegette. Záró gondolataiban dr. Fodor Tamás kiemelte, a jelenben is az a dolgunk, hogy együtt tegyünk a szabadságért és a függetlenségért, hogy egy erősebb és gazdagabb Magyarországon élhessünk.

Az ünnepségen közreműködött Molnár Anikó és Papp Attila, valamint a színház balett-tagozata, amely a Horváth Kornél és Dörnyei Gábor zenéjére készült Demcsák Ottó koreográfiát mutatta be Lélekdobbanások címmel. A megemlékezés koszorúzással zárult. A város nevében dr. Fodor Tamás polgármester helyezte el a megemlékezés virágait, majd a város különböző intézményeinek, szervezeteinek vezetői, képviselői hajtottak fejet a hősökre emlékezve.