– Bár az én érkezésem pár perccel Éva születése után teljesen váratlan volt, hisz 1963-ban még nem volt ultrahangos vizsgálat a kismamáknál, a család mégis kitörő örömmel fogadott mindkettőnket. Édesapám, aki akkor az erdészeti technikumban tanított, örömében hirtelenjében azt sem tudta, kihez szaladjon a nagy hírrel, hogy ikrei születtek – mesélte Gál Erzsébet, a fertődi Haydn-zeneiskola tanárnője az akkoriban még viszonylag ritka ikertörténet első felvonását, hisz mint mondta, abban az évben rajtuk kívül talán egy ikerpár született Sopronban.
– Eszmélésünk első pillanatától határozottan nem szerettük Évával az egyformaságot, kimondottan zavart bennünket, hogy emiatt nem egyszer kerültünk középpontba – mondta el Erzsébet. – Azt viszonylag hamar megszoktuk, hogy olyanok is köszönnek az utcán, akikről fogalmunk sem volt, hogy kicsodák – összekevertek bennünket, de a kedves mosoly akkor is jól esett, ha az a másikunknak szólt. Szemlélődő, a természetet végtelenül szerető, érzékeny kislányok voltunk, elsősorban a művészetekhez, ezen belül is a zenéhez kaptunk talentumot, bár Éva tehetsége később inkább a képzőművészet területén bontakozott ki. Gyerekkorunkban kiváló négykezes és kétzongorás partnerek voltunk, hiszen nagyon éreztük egymást, tudtuk a másik gondolatát is, még a levegőt is egyszerre vettük, nem kellett külön összehangolódnunk, hisz ez alapban megvolt bennünk – mesélte tovább gyermekkori emlékeit Erzsébet, miközben elővett egy fényképet.
A fotón a két tündéri két kislányon kívül megcsodálhatjuk a „retró” babakocsit is, ami akkoriban nagy kincs volt, mondta a tanárnő, beszerezni sem volt egyszerű.
Bár az ikerpár tagjai felnőtt éveiket egymástól távol élték és élik mindmáig, de Erzsébet bevallása szerint a lelki életük a távolság ellenére sok-sok hasonlóságot mutat. Éva a családjával együtt Szentendrén él, az általa restaurál Szent András-templom gondozója, idegenvezetője. – Szinte majd minden nap beszélünk egymással telefonon, ilyenkor már az első szavaiból érzem, tudom, ha csak a legapróbb öröm vagy bánat érte. Mindketten hívő keresztény emberek vagyunk. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz életünk során sok-sok olyan emberrel kerültünk kapcsolatba, akinek a derűje, kiegyensúlyozottsága, feltétel nélküli szeretete meghatározó, inspiráló volt kettőnk életére. Évával együtt mindketten igyekszünk a keskeny úton járni, és azon is maradni…
