– Negyedikes általános iskolás voltam, egy lépcsőházban laktunk a kiváló edzővel, Gábor Csabával, akinek akkor már a tanítványa volt Gábor unokatestvérem, úgyhogy egy alkalommal vettem magamnak a bátorságot, és odamentem hozzá, hogy lemehetek-e én is egy edzésére – kezdte Szlávik József. – Hát persze, gyere csak, mondta – szóval így kezdődött immáron több mint négy évtizeddel ezelőtt.
József családjában tradicionális sport volt a kosárlabda, a nagybátyja, Szlávik Csaba sokszoros magyar válogatott kosaras volt, így az sem jelentett különösebb nehézséget, hogy egy alkalommal a Szlávik család komplett csapattal álljon fel egy meghívásos kosárlabdatornán, amit meg is nyertek.
– Végigjártam a korosztályos ranglétrát – folytatta Szlávik József. – Majd érettségi után felkerültem az SSE felnőtt csapatába, ahol a sokszoros magyar válogatott, dr. Tvordy György volt az első „nagycsapatos” edzőm. Több mint egy évtizedig voltam NB I-es játékos, megszámlálhatatlan ragyogó győzelemnek voltam részese, de máig a legemlékezetesebb az a bizonyos „négyemberes” hazai diadal a Szolnoki Olajbányász ellen. Arra pedig különösen büszke vagyok, amit egykori edzőm, a sportújságíróként is maradandót alkotó Weisz Feri bácsi írt a tudósításában: „A káprázatosan játszó Szlávik-fiúk vezérletével olyan hajrával nyert az SKC, amilyenre még nem nagyon akadt példa a soproni kosárlabdázás történetében.”.
– Apu azt szerényen elhallgatta, hogy 53 évesen még ma is NB II-es játékos, méghozzá nem is akármilyen – kapcsolódott a beszélgetésbe Sára, aki hatéves korában Ringhofer Alidánál kezdte el a kosárlabdázást, jelenleg pedig a Soproni Darazsak Sportakadémia U18-as csapatát erősíti. Mint mondta, édesapja mellett a Sopron Basket csapatkapitánya, Fegyverneky Zsófia a példaképe.
– Engem kis híján elcsábított a tenisz, de aztán győzött a kosárlabda – mondta a mindig mosolygó Flóra, aki a Darazsak Sportakadémián nemcsak a saját U14-es, hanem az U16-os, kadet korosztályos csapatnak is az egyik erőssége. Mindezek mellett kitűnő tanuló is, sőt az sem jelent számára akadályt, hogy ha lehetősége adódik, akkor példaképével, Briann Januaryval, a felnőtt csapat amerikai játékosával elbeszélgessen, hisz már most kiváló az angoltudása.
– Büszke vagyok a gyerekeimre – veszi vissza a szót Szlávik József –, és titkon még abban is reménykedem, hogy talán néhány év múlva majd megjelenik egy olyan tudósítás, hogy „…a káprázatosan játszó Szlávik-lányok vezérletével győzött a Sopron Basket.”.
