Dr. Patzer Mária a Martos Flóra Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. Egy gyermekkori súlyos égési sérülése miatt sok időt volt kénytelen kórházban tölteni, ahol nagy hatással volt rá dr. Király Jenőnek, a soproni Erzsébet-kórház első igazgató–főorvosának iránta érzett mélységes empátiája. Már fiatalon életcélja volt az orvosi hivatás, mely 1971-ben valósult meg, amikor a Szegedi Orvostudományi Egyetemen cum laude diplomázott. Változatos és embert próbáló munkakörök után tb-ellenőrző főorvosként ment nyugdíjba.
– Apai felmenőim iparosok voltak, és még Batzer néven valamelyik kis német grófságból, a mai Baden–Württemberg tartományból érkeztek Sopronba – kezdte dr. Patzer Mária. – Tősgyökeres soproniak vagyunk, hisz Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok 1535–1848 című munkájában megemlíti, hogy az egyik szépapám, bizonyos Patzer Mátyás 1589-ben 10 tallér büntetést fizetett, mert nejével korábban élt házaséletet, mint ahogy szabad lett volna. Ugyanő 1614 májusában letette a polgáresküt. Ükapáink mind az anyai, mind az apai ágon 1848-ban tagjai voltak Sopron városi bizottmányának.
– Patzer Nándor dédapám nyomdász volt Sopronban, a szintén Nándor nevet viselő nagyapám pedig tinédzserként megjárta az első világháború olasz frontját, majd tanoncként a Soproni Vasöntödébe került, ahol kitanulta a vasöntő szakmát – folytatta dr. Patzer Mária. – Világnézeti meggyőződése miatt megjárta a dachaui koncertrációs tábort, ahonnan meggyötörve, csonttá soványodva tért haza Sopronba. Édesapám, Patzer Lajos is folytatta a családi tradíciót, az iparosságot, kitanulta a cipészmesterséget, majd huszadmagával 1948-ban alapítója volt a Soproni Cipész Ktsz.-nek, melynek később az elnöke, illetve a szakma egyik kiváló oktatója lett.
– Édesanyám családja révén is tősgyökeres soproniak vagyunk. Rasztovics József nagyapám híres galambász, foglalkozását tekintve pedig bérkocsis, vagyis fiákeres volt. „Rasztovics József bérkocsis szombat éjjel a Csitkovics-féle kávéházból az utcára akart menni lovai után nézni. Alig hogy kiért, egy általa ismeretlen egyén holmi tompa eszközzel úgy fejbe ütötte, hogy eszméletét veszítve, a földön elterült. Ezenkívül az ismeretlen szúrási sebet is ejtett rajta. Rasztovicsot még az éj folyamán kiszállították a városi közkórházba.” – olvasható a szerencsétlen eset a Soproni Napló 1912. szeptember 2-i számában. Fényképeket is őrzök nagyapám fiákerjéről, illetve lovas szánjáról, mutogatom is ezeket az unokáimnak, hogy legyen fogalmuk nemcsak a felmenőikről, hanem egy letűnt világ közlekedési eszközeiről is.
Családi háttér: 1947-ben született Sopronban. Édesapja cipészmester volt, édesanyja pedig adminisztratív munkakörökben dolgozott. Férje, Máté Árpád biológia–testnevelés szakos tanárként tevékenykedett, egyúttal a vízilabda egyik soproni újkori meghonosítója volt. Árpád fiuk és Ágnes lányuk is magánvállalkozó.
