...tik–tak–tik–tak...
Ha valamire létezik egyszerűbb megoldás, akkor alapból érdemes azt választani.
A szívverésszámunkat a mindennapokban például a legegyszerűbben a pulzusunk tapintásával ellenőrizhetjük. Ezt bárki megtanulhatja (és jó lenne, ha mindenki meg is tanulná). A csuklónkon, annak hüvelykujjunk felőli részén, ha tenyerünket felfelé fordítjuk és a másik kezünk második és harmadik ujjával elég kitartóan keresgélünk…, egyszer csak… érdekes lüktetést érzünk. Próbálja csak ki! Ha 15 másodpercen át számoljuk a pulzusunkat, és a kapott értéket megszorozzuk néggyel, már tudjuk is a percenkénti szívverésszámunkat. Persze egy automata vérnyomásmérő vagy egy még automatább okosóra is mutatja nekünk ezt az adatot.
Figyelni érdemes rá. Általánosságban a tartósan 50 alatti vagy tartósan 90 feletti, nyugalmi, pihenésnél mért pulzusszám vagy az össze-vissza egyenetlen lüktetés betegséget jelezhet, tehát oka tisztázandó.
Dr. Tschürtz Nándor