Szeretünk-e dönteni?
Az ember (is) az állandóságot szereti. Egyszerűen ezt érzi biztonságosnak.
Sokan és sokszor éreztük, hogy változtatnunk kellene, de ehhez képest viszonylag ritkán – sokszor már csak akkor, amikor tényleg semmi más lehetőségünk nincs – változtatunk a megszokott dolgainkon.
A „változtatok” mindig, így vagy úgy, de saját döntés. Ezek szerint nem nagyon szeretünk dönteni. Ha van egy helyzet, amin nem változtatva az számunkra veszélyt jelent, és van egy lehetőség, ami csökkenti (akár jelentősen) ezt a veszélyt, de… Nekünk kell dönteni, és a döntésünk (akár csak esetlegesen is) veszélyt (is) hordoz(hat), akkor… Akkor tényleg sokan, sokszor döntenek úgy, hogy nem változtatnak, nem lépnek.
„Jöjjön, aminek jönnie kell”, de azt nem én okozom, azt a „sors” hozza… Logikus(nak látszó) gondolatmenet. Lesz, ami lesz, de ha baj lesz, azt nem én okoztam, hanem a sors, a világ vagy valami láthatatlan, ellenséges hatalom.
Sokan emiatt (még most sem) oltatják be magukat a Covid ellen. Megdöbbentő, de igaz.
Dr. Tschürtz Nándor