– Széchenyis gimnazistaként nem jelentkeztem tánciskolába, másodéves egyetemistaként próbáltam pótolni ebbéli hiányosságaimat – kezdte dr. Wilfing László. – A mai Liszt-központban voltak a próbák. Felsorakoztatott bennünket a tánctanárnő, külön a fiúkat, külön a lányokat. Zongoraszóra elindultak a sorok, majd amikor elhallgatott a zene, meg kellett állni, és aki éppen akkor szemben volt, az lett a partnerünk. Ezt pár nappal később megismételtük, és ugyanaz a csinos kislány állt velem szemben, mint először. Ez nem lehet véletlen, gondoltam.
Lászlóval szemben az akkor alig 16 éves Németh Terike állt, aki a soproni ruhagyár Új utcai iskolájában tanult női szabónak. Teri és Laci a tánciskola alatt végig párt alkottak, mint ahogy azóta is.
– Emlékezetes számomra a koszorúcska, különösen az, amikor bemondták, hogy Terinek küldi a kékszemű fiú Kovács Erzsi akkoriban „legmenőbb” számát: „Hosszú az a nap…”– mesélte Terézia. – Eleinte csak vasárnaponként találkoztunk, aztán sűrűsödtek a randevúk, majd 1961. július 3-án össze is házasodtunk.
Az akkor negyedéves erdőmérnök-hallgatóhoz eljutott a hír, hogy jobb, ha Sopronban csak polgári esküvőjük lesz. Így is történt, a bánfalvi Nika vendéglőben tartott lakodalom után elutaztak a budapesti nagyszülőkhöz, és a pestújhelyi Keresztelő Szent János-templomban a templomi szertartást is megtartották. A fiatalok a Wilfing szülőknél laktak, majd miután László 1962 nyarán befejezte a tanulmányait, és átvette okleveles erdőmérnöki diplomáját, a Pilisi Erdőgazdaság Bajnai Erdészeténél kapott állást.
– A Sándor–Metternich kastély közelében, az egykori intézői házban kaptunk egy szolgálati lakást, ahová 1963-ban hazavittük Edit lányunkat – folytatta László. – Nagyon szép környék volt, de vágytunk haza Sopronba. 1964-ben sikerült megvalósítani a költözést. Hamarosan kaptunk egy bérlakást a Kossuth Lajos utcában, azóta is itt élünk, már ötvennyolc éve.
– Laci mindig, a legnehezebb percekben is mellettem állt, ő nagyon jó és figyelmes ember. Minden reggel megkapom tőle azt a dalt, amit 68 évvel ezelőtt, azon a bizonyos koszorúcskán küldött nekem. Igen, ahogy Kovács Erzsi énekelte: „Te azért születtél, hogy szeressenek, én azért, hogy téged szeresselek, csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz nekem…” – zárta Terézia.
Dr. Wilfingné Németh Terézia: 1943-ban született Budapesten. Ruhaipari technikusként több mint 30 évig dolgozott a soproni ruhagyárban.
Dr. Wilfing László 1939-ben született Sopronbánfalván. Harminc évig volt oktatója a Soproni Egyetemnek, ahonnan egyetemi adjunktusként ment nyugdíjba 1994-ben.
https://www.facebook.com/scarbantiaue/
