– A sport elkötelezett szeretetét volt kitől örökölnöm, hisz nagyapám, idősebb Bäcker Zoltán kiváló pénzügyi szakember és egyúttal all round sportember is volt – kezdte Hámori Gábor. – Atletizált, úszott, evezett, birkózott, 1896-ban megnyerte az országos 30 kilométeres gyaloglóversenyt, nem utolsósorban pedig kiválóan teniszezett, egyúttal az első magyar sportegyesület, a MAC (Magyar Athletikai Club) egyik vezetője volt. Édesapám is kiváló, első osztályú teniszjátékos volt, sajnos, fiatalon meghalt, így sportkarrierje nem tudott kiteljesedni. Általános iskolás koromban természetesen a foci volt a gyerekek érdeklődésének a középpontjában, hisz akkor érte el sikereit az aranycsapat, így természetesen én is fociztam, mégpedig a Fradiban, sőt voltam Budapest válogatott csapattag is. A közelünkben, a Károlyi-kertben volt két teniszpálya, így Tamás bátyámmal együtt egyre gyakrabban azt kezdtük el látogatni, és végül is, köszönhetően a kiváló edzőnek, Skvarek Károlynak, ezt a sportágat választottuk. Sopronba kerülve egyetemi hallgatóként a SMAFC-ban együtt teniszeztem Roxer Egonnal, Winkler Andrással, Orbay Péterrel, később az SVSE-ben már edzőként is tevékenykedtem. Jóval túl a hetvenen még ma is játszom, számomra örök szerelem a tenisz.
– Zoli testvéremmel mi a teniszpályán nőttünk föl, akkor is ott voltunk, ha apu nem tartott edzést, mert természetesen ő volt számunkra egy személyben a példakép és a tenisztréner – kapcsolódott a beszélgetésbe Judit. – Később Méry István lett az edzőm, neki köszönhetően társaimmal együtt szép sikereket értünk el egyéniben és csapatban egyaránt. Ákos fiam szintén teniszezik, így immáron ő az ötödik generáció ebben a csodálatos sportágban.
– Mit lehet ehhez még hozzátenni? – kérdezte mosolyogva Zoltán, aki éppen teniszedzésről érkezett haza. – Judittal együtt gyerekkorunkban hegedültünk, és azért folyt a „harc”, hogy ne Horváth Mihály tanár úr egyébként kiváló hegedűóráira kelljen járnunk, hanem mehessünk teniszezni. Végül is győzött a vörös salak varázsa, ma már ez a hivatásom is, teniszedző vagyok Ausztriában. Az pedig mindig különös jutalomjáték számomra, ha a hagyományos Katter Herbert családi tenisz emlékversenyen apuval lehetek párosban.
