Gmeiner István a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett 1964-ben. Villamosenergia-ipari technikusi végzettsége mellett a villanyszerelő mestervizsgát is letette. A technikustól az építésvezetőig különböző munkakörökben csaknem három évtizedig a Győr–Sopron megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozott, majd annak megszűnését követően Ausztriában, sportüzletekben kamatoztatta tudását. A sí és a vitorlázás mellett repülőmodellezésben is kiváló eredményei voltak. 1974-től vezetője volt és ma is tiszteletbeli elnöke a Soproni Építők Sportkörnek. Komoly sikereket ért el az utánpótlás-nevelésben, elismert versenyrendező és versenybíró. A közelmúltban a Magyar Vitorlás Szövetség tiszteletbeli örökös taggá választotta.
– Ma már nagyon sajnálom, hogy amikor még lehetőség lett volna kitől kérdezni, nem éltem vele, így viszonylag keveset tudok a felmenőimről – kezdte Gmeiner István. – Vélhetőleg Feketevárosból (Purbach) telepedtek Sopronba a dédszüleim. A Soproni Napló 1906. szeptember 16-án megjelent számában az olvasható, hogy Gmeiner József feketevárosi ács iparigazolványt váltott ki. Egyébként maga a Gmeiner családnév gyakori a német nyelvterületen. A vezetéknevek írásában sok pontatlanság volt az elmúlt évszázadokban, ezzel együtt családunk számára perdöntő bizonyítékot az Osztrák–Magyar Monarchia közös hadseregében szolgáló Gmeiner József nagyapám fennmaradt míves porcelánpipája szolgáltatta, melybe világosan és egyértelműen a Gmeiner név van bevésve. Nagyszüleim (Gmeiner József és Lederer Terézia) házasságkötéséről szintén a Soproni Napló 1908. szeptember 30-án megjelent számának anyakönyvi rovata ad hírt. Ebből a házasságból született az édesapám 1914-ben. Apámat a második világháborúban tartalékos őrvezetőként egy műszaki alakulathoz osztották be, ahol hidászként teljesített szolgálatot. Szovjet hadifogságba esett, de sikerült megszöknie, majd a szüleivel együtt egy alsó-ausztriai kisváros vendéglőjének a padlásán vészelték át a háború utolsó időszakát.
– Anyai nagyszüleim, Kern Pál és Feigl Zsuzsanna eredetileg ágfalviak voltak – folytatta Gmeiner István. – Nagyapa erdőőr volt, úgyhogy az édesanyám 1914-ben a Fáber rét szélén lévő erdészházban született, majd a család 1927-ben Sopronba költözött, és itt építettek házat. Sok csapás érte a családunkat, kezdve a kitelepítésektől az egyéni sorstragédiákig. Hálás vagyok az édesapámnak, aki megszerettette velem a sportot, elsősorban a síelést és a vitorlázást. Sok örömet és számtalan sikert adott nekem ez a két sportág, és bizony szomorúan élem meg, hogy manapság nincs sípálya Sopronban, igaz, hogy évek óta már hó sincs…
Családi háttér: 1946-ban született Sopronban. Szülei a soproni Pamutnyomóipari Vállalatnál dolgoztak, édesapja szövőmester, édesanyja pedig szövőnő volt. Felesége, Preklet Mária a Vegyesipari Vállalatnál üvegfúvó volt, később adminisztratív munkakörben dolgozott. István fiuk autószerelő–karosszérialakatos, emellett édesapjához hasonlóan kiváló sportember, a kalóz magyar bajnokságon 2021-ben Kő Tamással aranyérmet szereztek, és ebben a hajóosztályban végig vezették a hazai ranglistát. Renáta lányuk kozmetikus.
