Dr. Gabrieli Gábor a Berzsenyi-gimnáziumban Emresz Károly osztályában érettségizett 1961-ben. 1963-ban elvégezte a fertődi Felsőfokú Kertészeti Technikumot. Dolgozott ültetvénytervező vállalatnál Balatonfüreden, agronómusként Ivánban és a kapuvári járási földhivatalban, majd az ELTE-n 1974-ben szerzett jogi diplomát. Változatos munkakörök után saját külkereskedelmi céget alapított. Nyugdíjasként jelenleg a Fundamenta Lakáskassza személyi bankára. Tagja az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetségnek.
– Szépapámig, Gabrieli Miklósig tudom visszavezetni az apai családfámat. Ő az 1780-as években született, és mint a család férfitagjai közül majd mindenki, katonatiszt volt, Baden környékén szolgált – kezdte családja történetét dr. Gabrieli Gábor. – Miklós ükapám 1821-ben született, az ő életpályája szintén a katonaságnál teljesedett ki, mégpedig a ma Csehországhoz tartozó Friedlandban (Frýdlant). Öt gyermeke közül a legidősebb, Károly, teljes nevén Karl Julius Friedrich volt a dédapám, aki 1843-ban született, és folytatta a családi tradíciót, a Monarchia közös hadseregében szolgált. Elsőszülött fia volt Béla nagyapám, aki 1880-ban született. Budapesten a Ludovika Katonai Akadémiát elvégezve katonatisztként szolgált ott, ahova vezényelték. 1914. június 28-án éppen Szarajevóban teljesített csapattiszti szolgálatot, amikor Gavrilo Princip szerb diák halálos merényletet követett el Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége ellen, melynek következményeként kitört az első világháború. Nagyapa a 2. honvéd gyalogezred századosaként 1915 júliusában Galíciában orosz hadifogságba esett. 1917 októberében a caricini (Caricin később Sztálingrád, ma Volgográd) hadifogolytáborból többször is megszökött, de mindig elfogták, végül 1919-ben térhetett haza. Nyugdíjazták, majd Szombathelyen hunyt el születésem után három hónappal. Szeretett nagyanyám, Gaupmann Mária családjáról is említést kell tennem, hisz annak idején az ő édesapjáé, Gaupmann Antalé volt a Hátsókapuban a híres Rókalyuk vendéglő.
– Édesapámék hárman voltak testvérek, Stefánia nővére korán meghalt, jogot végzett Géza öccse pedig osztozott édesapja szomorú sorsában, hisz hosszú éveket töltött szovjet hadifogságban – folytatta dr. Gabrieli Gábor. – 1956-ban Sopronban a Nemzeti Bank Munkástanácsa elnökének választották. A forradalom leverését követően a bankból elbocsátották, és a Soproni Vízmű csalánkerti telepén gépolajozóként dolgozott. Tulajdonképpen édesapámmal szakadt meg a családban a katonatiszti tradíció, bár szíve szerint ő is ezt a hivatást választotta volna, de egészségügyi okok miatt fel kellett adnia ezt a vágyát, és végül postatisztként ment nyugdíjba 1968-ban. Tehetséges fotósként aktív tagja volt Soproni Fotóklubnak, képei Európa kiállításairól az 1950-es években kerültek haza.
Családi háttér: 1943-ban született Sopronban. Édesapja postatiszt, édesanyja pedig a postaigazgatóságon bérszámfejtési csoportvezető volt. Felesége, dr. Kiss Piroska jogász. Gábor fia hőtechnikai cégét vezeti, Richárd egy patika tulajdonosa Újpesten, Piroska orvos Veszprémben, Ágoston pedig jogtanácsos.
https://www.facebook.com/scarbantiaue
