Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Pedagógus dinasztia
Ifj. Egész Tamás, Egész Tamás és Egész Anna Fotó: Pluzsik Tamás

Pedagógus dinasztia

| Pluzsik Tamás | Tallózó

Az alma nem esik messze a fájától, tartja a mondás, melynek igazságáért nem kell messzire menni Sopronban sem. Az Egész családban tradíció pedagógusnak lenni és egyúttal tradíció mérnöknek lenni is.

– Tulajdonképpen én magam is egy alma vagyok, aki nem esett messze a fájától, hisz az édesapám, dr. Egész Kálmán annak a Kempelen Farkas Gépipari Technikumnak volt 1957-től egészen nyugdíjba vonulásáig az igazgatója, melyben később én is érettségiztem – mesélte az idősebb Egész Tamás. – Később tanára is voltam ennek a kiváló szakmai és pedagógiai értékekkel rendelkező iskola tantestületének. Édesapám egyébként tanított az akkor még Sopronban működő bányamérnöki karon, illetve később az újonnan indult faipari mérnöki karon is. Természetesen példakép volt számomra, nyilván ez is közrejátszott abban, hogy hozzá hasonlóan én is gépészmérnökként diplomáztam, majd mérnöktanári oklevelet is szereztem, illetve 1992-ben az ELTE számítástechnika tanári szakát is elvégeztem. Reál-, illetve szaktárgyak oktatójaként egykori középiskolámon kívül tanítottam a József Attila Postaforgalmi és Kereskedelmi Szakközépiskolában, majd éppen tíz éve a Széchenyi-gimnáziumból mentem nyugdíjba, ahol számítástechnikát oktattam. 

– Harmadik generációs pedagógus vagyok, valamint abban is követtem a családi tradíciót, hogy jelenleg annak az iskolának vagyok a tanára, ahol érettségiztem, illetve ahol édesapám is tanított – kapcsolódott a beszélgetésbe ifj. Egész Tamás, a Széchenyi-gimnázium módszertani igazgatóhelyettese. – Gimnáziumi tanulmányaim során műszaki pályára készültem, hisz egyfajta apai, nagyapai példa volt előttem maga a „mérnökség”, de végül az élet másfelé vitt. Magyar–német szakot végeztem a Szegedi Tudományegyetemen, amiben a családi példán kívül meghatározó szerepe volt kiváló középiskolai magyartanáromnak, Kurányi Ildikónak is. Később elvégeztem a történelem szakot is, lényegében ma már csak ezt a tárgyat tanítom. Különös és egyben jó érzés is az egykori alma mater oktatójának lenni, az élet úgy hozta, hogy ebben is követtem az édesapámat.

– Mit lehet ehhez még hozzátenni? – vette át a szót testvérétől Anna, aki építészmérnöki diplomáját a Pécsi Tudományegyetemen szerezte. Bátyjához hasonlóan őt is vonzotta a „mérnökség”, vele ellentétben viszont ő ezt az életpályát is választotta, hosszú ideig dolgozott egy építészirodában. – Négy gyermekünk született, akik mellett egyre nehezebb volt a főállású „mérnökség”, így lettem részmunkaidős szaktanár a Handlerben. Ez az első tanévem, festőknek, burkolóknak tanítok szakmai tárgyakat, vizuális kultúrát, egyszóval belecsöppentem a „pedagógusságba”, és egyelőre nagyon élvezem.

Kapcsolódó cikkek

Az éltető szeretet erejével

2019. 12. 18. | Pluzsik Tamás

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.