Nováki Tamás eredetileg testnevelő tanárnak készült, ami érthető is, hisz olyan példaképei voltak, mint a Hunyadiban a legendás Horváth Vince bácsi, majd a Berzsenyiben Tóth Antal. Végül az élet úgy hozta, hogy a budapesti TF helyett itthon maradt, és a soproni egyetem faipari mérnöki karán szerzett diplomát, jelenleg vállalkozóként faáru- és parkettakereskedéssel foglalkozik.
– Apai felmenőim a 18. században még Nowak néven Csehországban éltek – mesélte Nováki Tamás. – Szépapám, Matei Nowak volt az első, aki megszerezte a magyar állampolgárságot, ő 1770-ben telepedett le Balassagyarmaton, majd az ő Mihály fia, aki civil foglalkozását tekintve szabómester volt, 1816–1822, majd 1829–1831 között szülővárosa törvénybírója lett. Novák Gyula dédapám bécsi tanulmányai idején ismerte meg a feleségét, Rosa Wagingert, aki a családi emlékezet szerint bohém kedélyű, szórakoztató, de erős egyéniség volt, míg dédapám, aki kiváló vasúti mérnökként részt vett a balatoni vasútvonal építésében, melegszívű, bölcs ember, aki délutánonként szeretett a krisztinavárosi kaszinóban kártyázgatni. Az ő házasságukból született Gyula nagyapám és Vilmos öccse, aki később Aba-Novák Vilmos néven a modern magyar festészet egyik legeredetibb és egyúttal legvitatottabb tehetsége, akinek az 1937-es párizsi világkiállításon nagydíjat nyert képe előtt Picasso ezt a megjegyzést tette: „Ki ez a barbár zseni?”. Az Aba előnevet pedig állítólag úgy választotta, hogy találomra felcsapott egy lexikont, ami éppen Aba Sámuelnél nyílt ki. Nagyapám is vasúti mérnök volt, akit hivatásánál fogva sokfelé helyezgettek az országban, így került a család Sopronba, majd amikor az 1930-as években a névmagyarosítási hullám végigsöpört az országon, ő „ragasztotta” az „i” betűt a családnevünkhöz.
De ha már a neveknél tartunk: Nováki Tamást soproni barátai és ismerősei egyszerűen csak Kalácsnak nevezik, mert mind mondja, kisgyerekként a keresztnevét rendszerint kalácsnak mondta.
– Nagyanyám famíliája, a Mikolás család is Csehországból származik, az ő édesapja, Mikolás Vince Esterházy herceg uradalmi főerdésze volt, erdőmérnöki diplomáját 1865-ben szerezte meg Selmecbányán – folytatta Nováki Tamás. – Édesapámék ketten voltak testvérek, Gyula öccse jóval túl a kilencvenen még ma is aktív, a földvárak kutatásával foglalkozik, hosszú ideig a Soproni Múzeum régész–muzeológusa volt, annak idején elsőként kapta meg a Scarbantia Emlékérmet. Édesapám, Nováki Ervin katonai pályára készült, elvégezte a Ludovikát, 1944-ben avatták hadnaggyá. A háború végén amerikai hadifogságba esett, majd hazatérte után megbélyegzett ember volt, pláne még, hogy kiválóan teniszezett is, így sok megpróbáltatásnak volt kitéve. Ennek ellenére derűjét és hihetetlen empátiáját élete végéig megőrizte – talán ezt én is örököltem tőle. Hálás vagyok ezért neki és évszázadokra visszamenőleg minden felmenőmnek.
Családi háttér: 1955-ben született Sopronban. Édesapja Ludovikát végzett, majd később művezető volt a Soproni Fésűsfonalgyárban. Édesanyja adminisztratív munkakörökben dolgozott, előbb a vízműnél, majd a sörgyárban. Óvónő feleségével évekkel ezelőtt elváltak. Dóra lányuk középiskolai angoltanár, férjével Budapesten él.
