Hagyomány, hogy a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának évnyitóján adják át az ötven, hatvan, hatvanöt és hetven éve végzetteknek az emlékdiplomákat. Idén 66 ötven évvel ezelőtt végzett okleveles erdőmérnök vehetett át aranydiplomát a kar dékánjától, prof. dr. Bidló Andrástól. Az aranydiplomások közt volt dr. Tóth József, aki mérnöki pályáját 1969. augusztus első napján mint csemetetermelési előadó kezdte a soproni Tanulmányi Állami Erdőgazdaságnál. Később az erdőgazdálkodás szinte valamennyi területén dolgozott, volt jelentős beruházások főépítésvezetője, jelenleg pedig a Gyöngyvirág Erdőbirtokosság szakmai irányítója.
– A természet, az erdő szeretetét anyai nagyapámnak köszönhetem, akinek komoly szerepe volt az úgynevezett útfásításban – kezdte dr. Tóth József. – Abban az időben a közutak mellé gyümölcsfákat ültettek, például sok esetben cseresznyét. Elvétve egy-egy alsóbbrendű út mellett még ma is találkozhatunk az ő idejéből megmaradt példányokkal. Tóth nagyapa – nemcsak apai, hanem anyai felmenőimnek is ez a családneve – sok esetben vitt magával, megmutatta az új telepítéseit.
Dr. Tóth József a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett, ahol Krasznai Ferenc tanítványaként kiváló atlétává vált. Abban az időben három széchenyista diák is bekerült az ifjúsági atlétaválogatottba: Bíró Attila távolugróként, Tihanyi József – aki később a Testnevelési Egyetem rektora lett – magasugróként, Tóth József pedig 100, 200 és 400 méteres síkfutóként.
– Még érettségi előtt száz méteren a legjobb időm 10,9 volt, ifjúsági országos bajnokok lettünk a 4x400 méteres váltóban, és a 4x100-as váltót is csak egy szerencsétlen bukás miatt nem nyertük meg – folytatta dr. Tóth József. – A Mester rendkívül céltudatos és következetes ember és pedagógus volt, sokat köszönhetünk neki, nem csak a sportban elért eredményeinket. Nyilván neki is szerepe volt abban, hogy „leszálltam a földre”, és feladtam nagy ívű, kicsit talán fantazmagórikus diákkori tervemet, hogy űrkutató legyek. Szerettem a biológiát, szerettem a műszaki tárgyakat, diákkoromban vadászatokon már többször voltam hajtó is, arról nem is beszélve, hogy az egyetem itt volt Sopronban. Végül ide adtam be felvételi kérelmemet, fél évszáddal ezelőtt pedig Pankotai Gábor rektortól itt vehettem át erdőmérnöki oklevelemet is. Immáron aranydiplomás vagyok, ami nem érdem vagy erény, hisz ezt „csak” meg kell élni, de talán egyúttal azt is jelenti, hogy egykori évfolyamtársaimmal együtt jól sáfárkodtunk azzal, amit a Teremtőtől kaptunk.
Családi háttér: 1944-ben született Röjtökmuzsajon. Édesapja a második világháború áldozata lett, nevelőapja, édesapja öccse sokoldalú mesteremberként a sopronhorpácsi kutatóintézet műhelyfőnöke volt. Édesanyja a háztartást vezette és nevelte a három gyermeket. Felesége a postán dolgozott munkaügyi előadóként. Orsolya lányuk tanári és közgazdasági diplomával is rendelkezik, egy szombathelyi cég vezető beosztású dolgozója, Ákos fiuk pedig logisztikusként dolgozik Sopronban.
