– Ez természetes, hisz ezer és egy szál köt Sopronhoz, itt születtem, itt érettségiztem a Széchenyiben, és itt kezdtem el teniszezni is, amit túl a nyolcvanon sem hagytam abba – mondta a Sopronban élő húgához hazaérkező Linzbauer Szilvió. – Szép sportág a tenisz, lényegében kortalan, hisz azokon a szenior versenyeken, melyeken mostanában elindulok, sok esetben 90 év felettiek is részt vesznek.
A fentiek alátámasztására Szilvió megmutatja az ITF, a Nemzetközi Tenisz Szövetség honlapját, ahol a 85 év felettiek ranglistáján több mint százan szerepelnek.
– Kissrác koromban én is fociztam, természetesen az SVSE-ben, hisz az Alsó-Lövérekben laktunk – folytatta Linzbauer Szilvió. – Olyan csapattársaim voltak, mint Németh „Latykó”, aki ’56-ban disszidált, majd később játszott az Austria Wienben is, vagy Ferencz Gyuszi, aki NB I-es játékosként közel kétszázszor szerepelt az élvonalban. Az edzőnk Kummer „Pluci” bácsi volt, de aztán egyre többet „lábtengóztunk”, ami már kicsit átmenet volt a teniszpálya irányába, majd végül ott kötöttem ki, ami elsősorban a soproni teniszsport egykori legendájának, Conrád Kálmánnak köszönhető.
Szilvió sorolja a régi, nagy neveket, akiket gyerekként ők csak nézhettek: Hábermann Gyula, Hauer „Sáni”, a nők közül pedig Madas Gabi.
– Abban az időben nagy kincs volt a teniszlabda, például külön eszköz volt a kopott labdák úgymond „felszőrözésére”. Ha pedig idegenben meccset játszottunk, Conrád Kálmán mindig a lelkünkre kötötte: a meccs végén a labdákat tegyétek zsebre!
Linzbauer Szilvió 1956-ban Németországban folytatta tanulmányait, az acheni egyetemen testnevelés–kémia szakos tanári oklevelet szerzett. Folytatta a sportot is, játszott az egyetem csapataiban, focizott, teniszezett, sőt elvégzett egy teniszedző tanfolyamot is. – Igaz, hogy már „csak” szenior korosztályban, de vegyes párosban kétszeres világbajnok vagyok, a legutóbbi trófeámat 2017-ben Orlandóban, éppen a nyolcvanadik születésnapomat követően vehettem át. Egyéniben is elindultam ezen a versenyen, de a későbbi ezüstérmestől kikaptam a negyeddöntőben. Ha Sopronban vagyok, mindig összejövünk a régi barátokkal, és persze teniszezünk is – ez mindnyájunk számára örök szerelem…