Amikor 49 évvel ezelőtt a várandósság nyolcadik hónapjában megszületett András, nagy volt az öröm a Farsang családban: a kislány után egy szép és egészséges fiúcskát vittek haza a kórházból. – Bár az étvágya nem volt jó, de szépen fejlődött mindaddig, míg meg nem kapott egy rubeolafertőzést, és napok alatt három kilót fogyott – mesélte dr. Farsangné Bérci Márta.
– Az orvosok tanácstalanok voltak, és elküldtek bennünket kromoszómavizsgálatra Győrbe, ezt követően derült ki, hogy Andriska Down-kóros. „Nem akarom csalóka álmokkal kecsegtetni, asszonyom, de mindössze egyetlen Down-szindrómás gyerekről tudok, aki szakmát tanult és érettségizett” – mondta nem túl vigasztalóan dr. Méhes Károly főorvos. Akkor az enyém lesz a második, válaszoltam neki.
Márta tartotta a szavát...
– Amikor elérkezett az óvodába íratás ideje, többen is arra biztattak bennünket, hogy adjuk intézetbe a fiunkat, hisz abban az időben majdhogynem intézményesen az volt a felfogás, hogy az ilyen gyerekeket el kell dugni valahová – folytatta a megpróbáltatásokkal teli, nehéz időszak történetét az édesapa, dr. Farsang Pál.
Andrist végül is – hála Csiszár Józsefné Panni néninek – felvették a soproni Zsilip utcai óvodába, ahol az óvónőkkel együtt a gyerekek is szeretettel vették körül. Hamarosan megtanult kerékpározni és úszni, ami magabiztosságot adott számára. Az általános iskola után szerelőasztalos-képesítést szerzett, és édesapjával együtt dolgozott a családi műhelyben.
– Imádtam és mind a mai napig imádok úszni – vette át szüleitől a szót András. – Naponta, kétnaponta jártam edzésre Budapestre, ahol egy nagy nemzetközi versenyen ezüstérmet szereztem.
András azért hagyta abba a versenyszerű úszást, hadd legyen másnak is ennyi érme... Évente kétszer repül egyedül Kanadába a nővéréhez, ahonnan éppen néhány nappal ezelőtt érkezett meg, mert idehaza kezdődik a kerti munka, amiben segédkezik a szüleinek, csakúgy, mint egyéb háztartási teendőkben.
– Nem vagyok vakmerő, de szeretem a kihívásokat – zárta András. – Hiszem, hogy nincs mitől félnem, az Úristen a konfirmálásomkor ugyanis ezt az igét adta nekem: „Kérjetek és adatik néktek, zörgessetek és megnyittatik néktek.”.
