
Együtt évtizedeken át – soproni házaspárok mesélnek
„Nem volt időnk veszekedni”
Bizonyára sokan álmodoznak az egész életen át tartó szerelemről, és vannak olyan szerencsések, akiknek ez meg is adatott. Sorozatunkban olyan soproni házaspárokkal beszélgetünk, akik talán tudják a hosszú és boldog házasság titkát. Legalábbis az életük példa lehet erre.
– A Deák étteremben voltam szakácstanuló, majd később szakácsként is ott dolgoztam – kezdte Bauszné Hainer Erzsébet. – Két barátnőmmel bejártunk „traccsolni” az egykori Gyöngyvirág, azaz a mai Dömötöri cukrászdába. A szomszéd étteremből rendszeresen átjött egy szimpatikus pincérfiú azzal az ürüggyel, hogy a főnök küldte pénzt váltani.
– Valóban így volt, a kollégáimmal műszak után többször is a Kékfrankosból a Deákba mentünk át, ahol már ismerősként üdvözölhettem Erzsikét – folytatta megismerkedésük történetet Bausz Gyula, aki hamarosan a város egy távolabbi vendéglőjében, a Schmauserben (akkori nevén a Kossuth kisvendéglőben) kezdett el dolgozni. Műszak végén viszont az útja továbbra is a Deákba vezetett...
– Az AFIT-ban volt egy vendéglátós bál, ott táncoltunk először együtt, majd onnan már haza is kísértem Erzsit – fogalmazott Gyula. – Elég rendhagyóak voltak a randevúink, hisz a munkabeosztásaink miatt rendszerint délelőtt találkozgattunk, ilyenkor nagyokat kirándultunk, sokszor együtt reggeliztünk a Deák-kútnál.
Erzsike szüleinél, Babóton volt az eljegyzés 1972 karácsonyán, az esküvőt pedig ötven évvel ezelőtt, 1973. április 28-án tartották.
– A Hubertuszban kitettek magukért a kollégák, elsősorban a Kakukk házaspár, akik akkor vezették az éttermet – mondta mosolyogva Erzsi.
A bulgáriai nászutat követően folytatódtak a dolgos hétköznapok. Gyula szülei időközben Lövőről Sopronba költöztek, az ő lakásuk egyik szobájában leltek otthonra a fiatalok. Ide született 1974-ben Adriána, majd négy évvel később az éppen elkészült Küllői utcai családi házukba érkezett meg a második gyermek, Tünde. Így lett teljes a Bausz család.
– Jószerivel az elmúlt fél évszázadot úgy éltük le, hogy együtt dolgoztunk Gyuszival. Egy év híján negyven évig a saját vendéglőnket vittük, amit a közelmúltban zártunk be. Nagyon sokat dolgoztunk, nem volt időnk veszekedni – tette hozzá Erzsike.
– Azt tervezzük, hogy felelevenítendő a régi emlékeket, az aranylakodalom napján ismét a Deák-kútnál reggelizünk, majd elmegyünk valahová néhány napra pihenni, mert a panzió most is bőven ellát bennünket munkával – karolta át a felesége vállát Bausz Gyula.
Bauszné Hainer Erzsébet 1952-ben született Babóton. Szakácsként, majd később mesterszakácsként 55 évet dolgozott szeretett hivatásában.
Bausz Gyula 1947-ben született Lövőn. Nemcsak hivatása, hanem szenvedélye is a vendéglátás. Munkásságát, a város gazdasági életében betöltött szerepét Ifj. Flandorffer Ignác-díjjal ismerte el Sopron önkormányzata 2022-ben.