Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Nem követte a tradíciót
Wrana Győző mindig hivatásnak tekintette a cukrászatot. Fotó: Pluzsik Tamás

Soproni Családtörténetek – Wrana Győző cukrászmester

Nem követte a tradíciót

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Wrana Győző a legendás soproni cukrászmesternél, Hoffmann Ödönnél tanulta a cukrászmesterség csínját-bínját. Csak legekben tud beszélni egykori mesteréről, akinél 1948-ban kapta meg a szakmunkás bizonyítványát. A katonaságot követően 1954-ben kezdett el dolgozni a Soproni Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat cukrászüzemében, ahol közel négy évtizeden át, egészen 1992-es nyugdíjba vonulásáig tevékenykedett. Nemcsak kiváló cukrászmester volt, hanem a fiatalok tanítómestere is. Mint mondja, szomorúan nézi azt a papréti épületet, ami egykoron munkahelye, majdhogynem második otthona volt, ma pedig bontási terület.

– Wrana felmenőim Csehországban, Babic falucskában éltek, tisztes iparosok, kesztyűsök voltak – mesélte Wrana Győző. – Wrana Ferenc dédapám 13 éves volt, amikor a szülei útnak indították Sopron felé, ahol akkoriban igen sok jó hírű kesztyűs dolgozott. Dédapám a szabadságharc évében, 1848 kapta meg a segédlevelet, önállósította magát, és kibérelte a Várkerület egyik kis boltját. Egy darabig honvágya volt a messzi Szudéta-vidék iránt, de miután elvett feleségül egy kópházi lányt, úgy döntött, hogy Sopron lesz az új hazája. Apáról fiúra szállt a Wrana családban a kesztyűsmesterség, az idős soproniak talán még emlékeznek arra a „kesztyűs cégérre”, ami ott függött az Oroszlán gyógyszertár melletti ház kapuja fölött. Nagyapám, Wrana József szintén kesztyűsként dolgozott, ő tervezte a szarvasbőr nadrágok hímzésmintáit, készítette papírsablonjait, János testvére pedig az utolsó kesztyűs volt Sopronban. Az ő keze alól kerültek ki annak idején a soproni tisztikar szarvasbőr kesztyűi, kivarrott csizmanadrágok a soproni gazdapolgár legények részére, söréttartó zacskók, de orvosi rendelésre még bőrkötszereket is gyártott. Édesapám szakított a családi hagyománnyal, ő a kárpitosságot választotta élethivatásának, a Színház utcában laktunk, ott volt a műhelye is. Kiváló szakember, igazi tapezierer volt – tette hozzá Wrana Győző.

– Anyai felmenőim annak idején Nürnbergből indultak el, hogy Sopron közelében telepedjenek le – folytatta Wrana Győző. – Egyik felmenőm volt az a Tiefbrunner Sándor, aki a 19. század egyik első fényképésze volt Sopronnak. Nagyszüleim már Bánfalván születtek, Tiefbrunner Ernő nagyapám a Soproni Tanítóképző Intézetben szerzett diplomát, nyugdíjba vonulásáig ő volt a bánfalvi evangélikus iskola igazgatója, de időközben tükörfordításban Mélykútira magyarosította a családnevét. Nyolc gyerekük született, egy fiú és hét lány, köztük az édesanyám, aki gyerekkorában egy tífuszjárványban elvesztette a hallását, de így is kitanulta a szabó szakmát. Ezzel sokat tudott segíteni édesapámnak a kárpitosműhelyben. Nem követtem a családi tradíciót, sem kárpitos, sem kesztyűs nem lettem. Sok örömömet leltem a hivatásomban, mert a cukrászatot soha nem szakmának, hanem hivatásnak tekintettem.

Családi háttér: 1932-ben született Sopronban. Édesapja kárpitosmester volt, édesanyja pedig a háztartást vezette, emellett segédkezett férje műhelyében is. Felesége a Széchenyi téri, egykori Gyöngyvirág cukrászda üzletvezetője volt. Zsuzsa lánya angol nőiszabó-mester, Győző fia pedig a Zala Megyei Szent Rafael Kórház aneszteziológus főorvosa.

Kapcsolódó cikkek

Soproni Téma kvízek

Soproni Téma kvízek

2023. 03. 13.

Ezen az oldalon próbálhatod ki aktuális kvízünket, alatta találod régebbi játékaink listáját.