Wagner Csaba az általános iskolát Magyarpolányban végezte, de már ekkor „bejárós” volt az ajkai zeneiskolába, ahol nagy hatással volt rá első klarinéttanára, Bakó Bálint. Ikertestvérével (Wagner Zoltán fagottművész, a kempteni zeneiskola tanára) együtt a Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumban folytatta tanulmányait. Itt Hotzi Ferenc klarinétművész nemcsak a tanára volt, hanem mindmáig a példaképe is. – Felkészített a pályára és az életre is – mondta Wagner Csaba, aki katonaidejét a székesfehérvári Helyőrségi Fúvószenekarban töltötte, majd Győrben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett tanári diplomát. A soproni zeneiskolában 1987 óta klarinéttanár, azóta játszik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekarban, alkalmanként pedig a Soproni Petőfi Színház zenekarában is. Több éven keresztül karmesterként tevékenykedett egy osztrák zenekar élén, vendégszerepelt több külföldi együttesben. Számos növendéke regionális, országos és nemzetközi versenyen ért el kiemelkedő helyezést, minősítést. Fontos számára a tehetség felismerése és gondozása. Örömmel tölti el, ha egy tanítványa a zenei pályát tűzi ki életcélul.
– Felmenőimmel egy bakonyalji, festői szépségű kis faluból, Magyarpolányból származunk – mesélte. – Mint a faluban majd mindenki, úgy Mihály nagyapám is gazdálkodó parasztember volt, majd a második világháborúban őt is besorozták, és éppen egy soproni laktanyából került ki a frontra. A háború utolsó évében orosz hadifogságba esett, ahonnan csak az ötvenes években térhetett haza.
– A háború után szomorú évek vártak a szülőfalumra. Éppen megkezdődött volna 1946-ban a falu sváb lakosságának a kitelepítése, amikor kitört a tífuszjárvány. A kitelepítés így sem „maradt el”, 1948-ban mintegy 160 családnak kellett elhagynia Magyarpolányt. Édesapámék négyen voltak testvérek, a jegyző pedig azt mondta a nagyanyámnak, hogy: „Ti nem mentek sehova, ti itthon maradtok, és várjátok szépen haza a családfőt!”, aki aztán 1951-ben haza is érkezett.
– Édesapámnak az egész élete Magyarpolányhoz köthető. Egy ideig dolgozott az ajkai bányában, majd a helyi termelőszövetkezetből ment nyugdíjba. Anyai nagyapámat Szabó Jánosnak hívták, ők Ajkarendeken éltek. A szüleim 1964-ben házasodtak össze. Édesapám sajnos, már nem él, édesanyám viszont hála Istennek, még igen. Családi körben, rokonsággal, barátokkal, húgommal és az ikertestvéremmel együtt a közelmúltban ünnepeltük Magyarpolányban az ő nyolcvanadik születésnapját – zárta Wagner Csaba.
Családi háttér: 1965-ben született Ajkán. Édesapja bányászként dolgozott, majd az ajkai termelőszövetkezetből ment nyugdíjba. Édesanyja a háztartást vezette és nevelte a gyerekeket, majd egy ideig a vendéglátásban dolgozott. Felesége, Balázs Katalin a soproni polgármesteri hivatalban dolgozik, valamint az egyik soproni kórusban énekel. Zsófia lányuk az ELTE germanisztika szakán végzett, Máté közlekedési mérnök, Kristóf pedig gépészmérnök.
