– A régi, az 1970-es években lebontott brennbergi MADISZ-házban voltak annak idején a falu rendezvényei, és én mint „kultúrfelelős” szombat délutánonként fiatalos összejöveteleket, zenés ötórai teákat szerveztem ide – kezdte Sepuvalov Alajos. – Volt azonban egy bökkenő, mégpedig az, hogy nekem nem volt lemezjátszóm, sőt, lemezeim sem, és azt Marikáéktól kellett kölcsönkérnem.
– Természetesen mi ezt megelőzően is ismertük egymást, hisz kicsi falu vagyunk, de még inkább kicsi és meglehetősen zárt közösség volt annak idején Brennbergbánya – folytatta Marika.
Ezeken a klubdélutánokon került igazán közel egymáshoz a két fiatal, ahogy Marika fogalmazott, megtanította Alajost táncolni. Ezt követően aztán nem csak a szombat délutánokat töltötték együtt...
– Hogy hova jártunk szórakozni? Olyan sok lehetőség közül nem válogathattunk. Ma már nincs meg az egykori presszó, ami a mostani kultúrház helyén volt, ahol hétvégenként Rabics Franci zenekara játszott, vagy a felejthetetlen emlékű Kostevc Ernő muzsikált – mesélte Alajos, akit 1971-ben behívtak katonának. Lentibe került a tüzérezredhez, ahonnan 1973 októberében szerelt le, néhány nappal később, október 27-én pedig össze is házasodott a két fiatal.
– Az egyházi esküvőnk a soproni domonkos templomban volt, melyet követően hazajöttünk, és itt, Brennbergbányán, abban a lakásban volt a lakodalmunk, ahol azóta is élünk – folytatta Marika. – 1974-ben ide hoztuk haza a kórházból Péter fiunkat, két évvel később pedig Lászlót, akit sajnos, 32 éves korában elvesztettünk.
– Idén leszünk 54 éves házasok – fogalmazott Alajos. – Az aranylakodalmunkat három évvel ezelőtt a templom alatti Bányász Pincében tartottuk, Péter fiunktól kaptunk egy nagyon szép „nászajándékot”, ugyanis jóvoltából néhány napot eltölthettünk kettesben Visegrádon. Annak idején nem volt pénzünk nászútra, nagy öröm és boldogság volt ezt fél évszázaddal később bepótolni.
Sepuvalovné Bartokos Mária 1949-ben született Sopronban. Gyors- és gépírónőként a Soproni Ruhagyárban, majd a Doborjáni Ferenc-iskolában dolgozott. Később állandó ápolásra szoruló szülei mellett volt, és így ment nyugdíjba.
Sepuvalov Alajos 1951-ben született Brennbergbányán. Kitanulta a díszítő- és patkolókovács szakmát, dolgozott a Dózsa tsz-ben, a Soproni Szőnyeggyárban, majd egy osztrák csarnoképítő cégtől ment nyugdíjba.
