– Apai nagyapám Kemenesalján, Vönöckön élt – kezdi családi történetét Horváth László. – Ennek a kis Vas megyei falunak már a 19. század végén volt vasútállomása, ugyanis a Fertő-vidéki Helyiérdekű Vasút Celldömölktől Nezsiderig (Neusiedl am See) itt vezetett. A vasút kinyitotta a világot, ragyogó álláslehetőséget biztosított a falubelieknek, így többek között az én nagyapámnak is. Nem ismertem őt, mindössze egy fényképet őrzök róla. Édesapám is még Vönöckön született, de aztán a család hamarosan Sopronba, a Szélmalom utcába költözött. Apám először pék szeretett volna lenni, de a mestere egy igen durva ember volt, aki verte is az inasait, így hamar elment a kedve a „pékségtől”. Beállt inasnak egy rendkívül tisztességes kárpitosmester mellé, akinél aztán olyannyira megtanulta ennek a szakmának minden csínját-bínját, hogy hamarosan ő is letette a mestervizsgát. Élete végéig a Soproni Múzeum a kényesebb kárpitos-, de részben még az asztalosipari restaurátor munkákat is hozzá vitte.

Horváth László maga is kitanulta az asztalos és kárpitos szakmát, később okleveles faipari mérnök lett. Ma édesapja egykori Színház utcai műhelyében egy képkeretező üzletet is működtet.

– A háború alatt apám a repülősöknél szolgált, több helyre is vezényelték, így többek között a szülőfaluja közelében lévő híres Kenyeri repülőtér műhelyében is dolgozott. Éppen ott volt a kassai reptéren akkor, amikor a máig tisztázatlan bombatámadás érte a várost, melyet követően Magyarország belépett a második világháborúba. Apám három évre hadifogságba került az Urál-hegységbe, ez igencsak próbára tette az egészségét – meséli tovább édesapja történetét Horváth László, aki Nagycenken egy országos hírű képzőművészeti galéria alapítója, valamint maga is művész.

– Sajnos egyre kevesebb az időm és az energiám arra, hogy valóban alkotó művész legyek. Még egyetemista korunkban egy évfolyamtársammal Hamlet címmel készítettünk egy nagyméretű faintarziát, mely a rektori hivatalt díszítette, erre máig büszke vagyok. Festettem, mások szerint talán nem is rosszul, volt önálló kiállításom is, de aztán „elragadott” a szakma. Két nagy cégnek is voltam a főmérnöke, illetve a termelési igazgatója, míg több mint három évtizeddel ezelőtt saját céget nem alapítottam. Manapság ismét kacérkodom a festészettel, éppen a napokban készültem el egy olajképemmel…

Családi háttér: 1949-ben született Sopronban. Édesapja kárpitosmester volt, édesanyja a híres Háring erdészfamília leszármazottja, otthon vezette a háztartást. Felesége a család tulajdonában lévő Horváth & Lukács Galéria egyik ügyvezetője. Három lánya közül Eszter szépségszalont, Éva fodrászszalont üzemeltet, Ágnes pedig elvégezte a Soproni Egyetem közgazdasági karát, sikeres díjlovagló, csapatban többszörös magyar bajnok, részt vesz a családi vállalkozás vezetésében.