Laczy István kisgyerekként került Salgótarjánból Sopronba, itt, a Kempelen Farkas Híradásipari Technikumban érettségizett. Kiváló sportemberként teniszezett, síelt, kosárlabdázott. Diplomát a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolán szerzett, majd évtizedekig a Videotonban dolgozott. Ázsiában éppúgy megfordult, mint Afrikában, hat évig Pozsonyban vezette a Videoton vevőszolgálatát. Egy dél-koreai céghez kapcsolódó vállalkozástól ment nyugdíjba, és jött végleg haza, Sopronba.
– Apám felmenői kunok voltak, Kiskunlacháza környékén éltek, innen eredeztethető a családnevünk is – kezdte Laczy István. – Laczy Antal nagyapám innen került Budapestre, ahol aztán tevőlegesen részt vett a Hangya Szövetkezet szervezésében. Nagyanyámék – az Erdőhegyi família – Szatmár vármegyei nagybirtokosok voltak. A családi legendárium szerint Erdőhegyi Anna nagyanyámnak az egyik neves felmenője az a Pankotai Jósa volt, „akit egész Magyarország Józsa Gyuri név alatt ismert”, írja Jókai Mór az Egy magyar nábob című regénye utószavában, „akiből én a magyar nábobot megköltöttem”. Édesapám is Szatmárban, Vámosatyán született, majd Budapesten éltek, mint ahogy a fővárosban végezte el az iskoláit is. Rezidens orvosként a testvérével együtt Balassagyarmatra került, itt, egy vakbélműtét kapcsán ismerkedett meg az édesanyámmal, aki Ipolynyéken (Vinica, Szlovákia) lakott.
– A bécsi döntést követően édesapám a visszacsatolt területen volt körzeti orvos, sokszor nehéz körülmények között dolgozott, volt, amikor ökrösszekérrel járta a falvakat – folytatta Laczy István. – A háború alatt behívták katonának, majd Linzben orosz hadifogságba esett, miközben bennünket az édesanyámmal és a nővéremmel kiutasítottak Szlovákiából. Apám a kiszabadulása után Salgótarjánban kapott bányaorvosi állást, majd 1949-ben helyezték Sopronba, az akkor megalakult OTI-ba, ahol később felülvizsgáló főorvos lett. Ő volt „a Laczy doktor”, aki jellegzetes Vespa, majd később Simson Schwalbe robogójával járta Sopron utcáit. Úgy gondolom, nemcsak tisztelte, hanem szerette is az egész város.
– Elmondhatom magamról, hogy Balassagyarmaton, a Civitas Fortissima, a legbátrabb városban születtem és jöttem a Civitas Fidelissima városába, melyet mindig is otthonomnak tekintettem.
Családi háttér: 1941-ben született Balassagyarmaton. Édesapja közel négy évtizedig a Soproni Rendelőintézet felülvizsgáló főorvosa volt, édesanyja pedig a háztartást vezette. Felesége a Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézetének volt a tudományos munkatársa.
