Törökné Kőmíves Mária 1955-ben érettségizett a Soproni Állami Tanítóképzőben, majd a gyakorlóévet követően kapta kézhez tanítónői oklevelét. Lövőn kezdett el tanítani, az 1956-os forradalom kirobbanásakor egy barátnőjével együtt disszidált. Először az 1946-ban Sopronból kitelepített nagynénje fogadta be a fiatal lányt, majd Würzburgban letette a német érettségit is, aminek birtokában beiratkozhatott a würzburgi pedagógiai főiskolára, ahol tanítói oklevelet szerzett. Egy egyetemi bálon ismerte meg a férjét, Török Gyulát, aki később az IBM egyik sikeres kutatómérnöke lett. Stuttgartban éltek, majd férjével, aki néhány évvel ezelőtt meghalt, 2000-ben telepedtek haza, Sopronba.
– Apai felmenőim, a Kőmíves família a Hanság déli részéről, a Tóköznek nevezett tájegység egyik falvából, Barbacsról származnak – kezdte családja történetét Törökné Kőmíves Mária. – Lajos nagyapám földműveléssel foglalkozott, korán meghalt, öt árvát hagyott maga után, köztük az édesapámat. Ő tanulni szeretett volna, mégpedig Sopronban, az úgynevezett cögerájban, vagyis a Magyar Királyi Rákóczi Ferenc Reáliskolai Nevelőintézetben. Jó kiállású ember volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Dabróczy István szobrászművész, egykori tanára róla mintázta meg az Ojtozi fasoron lévő emlékmű honvéd alakját. A cögerájt befejezve apám nem lépett katonai pályára, a vármegyeházán dolgozott, majd megnősült, megszületett a bátyám és én, 1942-ben pedig kivitték az orosz frontra. Katonai előképzettségének köszönhetően mint főtörzsőrmester egy kisebb egység parancsnoka volt a Don-kanyari harcokban. Katonái nagyon szerették, néhányan közülük hazatértek, tőlük tudta meg édesanyám, hogy egy hazafelé tartó vonaton még látták őt, majd ezt a vonatot a partizánok felrobbantották, vélhetőleg édesapám ekkor vesztette életét. Többet nem kaptunk róla hírt.
– Édesanyám felmenői tősgyökeres soproniak, Balfi utcai poncichterek voltak. A Kienzl és a Grafl család, akikkel házasság révén szintén rokonságban vagyunk, évszázadokra tudja visszavezetni soproni őseit. Nagyapámat Kienzl Jánosnak hívták, bár törte a magyar nyelvet, de száz évvel ezelőtt vele együtt az egész család arra szavazott, hogy Sopron magyar maradjon, mint ahogy férjemmel együtt, éltünk is bárhol, mi is mindig magyarnak vallottuk magunkat.
Családi háttér: 1937-ben született Sopronban. Édesapja annak idején a vármegyeházán dolgozott, édesanyja pedig a háztartást vezette. Férje Würzburgban szerzett fémipari mérnöki diplomát. Tibor fiuk az USA-ban él, tudományos kutató, a napkitörésekkel foglalkozik, Attila pedig egy reklámirodában dolgozik Böblingenben.
